Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Sudár Balázs: Pécs és Szigetvár párbaja. A dél-dunántúli front török szemmel (1543-1566)

Ö azonban maradt, és majd csak szeptemberben portyázott Szigetvár alatt a mo­hácsi bég társaságában, s a jelek szerint Kaposvárnál is harcolnia kellett.129 Ezúttal tehát a béget nem rendelték a frontvonalba. Hamza esélyeit egyébként némiképp csökkentette az a tény, hogy helyettese, Naszúh aga Zrínyi Miklósnak is dolgozott, és információkat szivárogtatott ki a török készülődésről. 1566 azután még mozgalmasan telt Pécs életében. Tavasszal az agg, 72 éves Szülejmán szultán maga indult hadjáratra Magyarország ellen. A hadi célok sokáig rejtve maradtak, bár Szigetvárt az első pillanattól fogva emlegették. A had végül kettéoszlott, Pertev pasa másodvezír Gyula ellen vonult, a fősereg Szülejmán szul­tánnal pedig Szigetvár felé fordult. A pécsieknek ekkortól komolyan ki kellett venniük a részüket a harcokból. Bég­jük, Hamza a végek kipróbált harcosa volt, most első feladatként - több társával együtt - azt a megbízást kapta, hogy építsen hidat a Dráván. A munka a folyó áradá­sa miatt váratlanul nehéznek bizonyult, s lassan haladt: a szultán Hamzát fenyegette kivégzéssel, Hamza pedig a munkára hajtott keresztény lakosságot. A bég igencsak félthette a fejét, személyesen felügyelte az építkezést, amelyet további két - feltehe­tőleg helyi - bégtársa fedezett, Pécsre közben a simontornyai bég vigyázott.130 A híd­építéssel július 20-a körül készültek el, de a jelek szerint Hamzát nem dicsérték meg: inkább megrótták, mert nem közölt információkat a keresztények terveiről és gyü­lekezőhelyeiről. Majd arra utasították, hogy szükség esetén segédkezzen Arszlánnak egy vár - talán Várpalota - ostromában, de erre a jelek szerint nem került sor.131 Ha­marosan, július 21-én megjelentek Pécs határában a szultáni sereg előhadai, Szokol­­lu Musztafa boszniai bég katonái és Cserkesz Szülejmán karamáni beglerbég ana­tóliai csapatai.132 Ok azonban végül nem Szigetvár felé folytatták az útjukat, hanem Székesfehérvárra vonultak, hogy az észak-dunántúli hadszínteret biztosítsák. Maga a fősereg a szultánnal augusztus 4-én ért a város alá, ahonnan azonban szinte rög­tön vonultak is tovább Szentlőrincre majd Szigetvárra. A sereg nagyszámú ágyúját azonban hajókon Mohácsra szállították, onnan kellett azokat az anatóliai pasának, Mahmúdnak Pécsre vinnie, amire a szultán is odaért.133 A szultáni hadjáratok idején a helyi erőknek általában a frontok tartása volt a sze­repe, a főcsapást pedig a központi haderő intézte. Természetesen a támadás irányába eső helyi vezetők nagyon fontos szerepet kaptak a hadműveletek során, hiszen ta­pasztalataikra, helyismeretükre nagy szükség mutatkozott. így történt ez 1566-ban 129 Dávid-Fodor2009.272.,302-303.,325.;Karácson 1914.75.;Komáromy 1909.222-223. 130 Istvánffy 2003. II. 402. 131 MÜD5, no 1980. Palota ostromával azonban Arszlán június 15-én már felhagyott, újabb ostrom­ra pedig nem készült. 132 Komáromy 1909.225. 133 Feridun2012. 107. 59

Next

/
Thumbnails
Contents