Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Bitskey István: Pázmány Péter a várháborúkról
A továbbiakban az eszmefuttatás megemlíti a spanyol zsoldosok által feladott Esztergom megszállását, majd az 1551-ben elfoglalt Temesvár és Szolnok vesztét, végül (az 1605-ös szövegváltozatban) megjegyzi, hogy a török túlerő „Egret megszálld, de a vitéz Dobó István ezt emberül megtartá”. Ellentétben Gyula várával, ezt ugyanis „Bebek György praktikájából” Kerecsényi László kapitány feladta. Erről Pázmány azt is tudni véli, hogy „Sebekkel elhitették vala, hogy János királynak kezébe bocháttya Szolimán, valamit elvehet Maximiliántúl". Mint tudjuk, a várból kivonulókat Petrafpasa katonái a megegyezés ellenére megrohanták, a kapitányt rabul ejtették és kivégezték. Erről azonban Pázmány nem szól, pedig beleillett volna az általa vázolt koncepcióba, a törökök csalárdságáról, megbízhatatlanságáról festett összképbe. Zrínyi Miklós „emberül vitézkednék” A további elbeszélésből kiemelkedik a Szigetvárról szóló passzus, amely szerint 1566- ban „Szolimán Szigetet megszálló és mikor a Vitéz Zrínyi Miklós, a régi igaz hitért, és szép Hazájáért, emberül vitézkednék, bosszúban meg-jortyana, és meg-dermede Szolimán, látván hogy meg-csökönt szerencséje: mindazáltal, halála után harmad-nappal, meg-vevék az erős Házat a Törökök”. Innen most kimaradt az első megfogalmazásban még szereplő mondat : „ 7. Sept, megvövék Szigetet is, mert senki meg nem segíté”. Csak feltételezhetjük, hogy ez a királyi segítség elmulasztását panaszló mondat az érseki pozícióval már nem fért össze, s amit 1605-ben a jezsuita még megjegyezhetett, azt a főpap már nem vállalhatta. Látható, hogy már évtizedekkel a Szigeti veszedelem megírása előtt ebben a tömör jellemzésben benne rejlett a szigeti várkapitány heroizálásnak, apoteózisának, keresztény vitézi példaképpé, ikonikus alakká emelésének lehetősége, pontosabban a már elindult - többek között a wittenbergi album által is propagált - ilyen irányú folyamatnak a katolikus színezetű propagálása. Pázmány a „régi igaz hitért” életét áldozó hőst, az athleta Christi megtestesítőjét, katolikus hősét láttatja a szigeti várkapitányban, aki akár győztesként is laudálható, hiszen világverő ellenfele „megfortyana”, „megdermede”, „megcsökött szerencséje” és ezt még kénytelen volt be is látni. Annak külön kiemeléséről már nem is szólva, hogy az Oszmán Birodalom legnagyobb uralkodója nem érhette meg a diadalt, meg is halt Szigetvár alatt még a vár bevétele előtt. Aligha lenne helyes elvitatni ezektől a soroktól a bennük rejlő diadalérzést, amelyet a szerző választékos szóhasználata sugalmaz, s a sok vesztes harc után végre egy győzelemként értelmezhető momentum előadása tesz kellően indokolttá. Látható, hogy lényegét tekintve ez az interpretáció köszön vissza majd magas művészi fokon az eposzban, amely a vár elfoglalása ellenére is a győzelem esélyét sugalmazta a „fabulákkal kevert” históriában. Az eposzköltő dédunoka könyvtárában természetesen ott volt a Kalauz 1637-es kiadású példánya,7 kézenfekvő, hogy abban a végvári harcok-7 Klaniczay 1991.369. 198
