Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Kerekes Dóra: "A magasságos boldogság küszöbén". Tárgyalási technikák új szerepekben
STUDIA AGRIENSIA 35. BaloghJudit A székely társadalom és a várháborúk. Egy katonai társadalom új szerepekben A középkor végéig a székelység katonáskodó népcsoportként definiálta önmagát és a külvilág is így látta őket.1A társadalmon belüli előbbre jutás elsődleges módja a katonai szolgálat volt.2 A viszonylag zárt entitás a kívülről érkező hatások és saját belső bomlása következtében a középkor végére kezdett átalakulni. A kollektív nemességnek nevezett katonanépi jogegyenlőség számos ponton sérülni látszott. A 16. század közepére felgyorsult a székely társadalom bomlása, a primőrök, mint ahogyan az az 1559-ben keletkezett fejedelmi és országgyűlési határozatokból kiderül, minden valószínűség szerint a lófőktől is tizedet szedtek, az egész székely közösségre kivetett adót pedig teljesen áthárították a közszékelyekre, a saját szolgálatukban állókat pedig mentesítették az adófizetés alól.3 A lófők közül is csak azok nem kerültek be az adóösszeírásokba, akiknek ősei már Hunyadi Mátyás uralkodásától bizonyosan lovas katonai szolgálatot teljesítettek. Jakó Zsigmond szerint mindezt azért tehették meg a primőrök, mert ekkorra már egyedül nekik volt a székely társadalomban teljesen szilárd a helyzetük.4 A külsőleg egy tömbnek tűnő leghatalmasabb székely rend, a lófői sem volt azonban egységes, az ide tartozók életmódja és anyagi helyzete között is jelentős különbségek voltak. A Magyar Királyság három részre szakadása tovább gyorsította a bomlási folyamatokat a társadalmi struktúrán belül. 1541 után Fráter György időnként évente kivetett rájuk rendkívüli adót, miközben a katonai erejüket is felhasználta. A székely társadalom többsége a rendkívüli terhek miatt feszültté vált, miközben az agilis tagjai igyekeztek kihasználni a felbomló társadalmi keretek adta lehetőségeket. Sajátos módon annak az Udvarhelyszéknek az elitje eszmélt legelőször, ahol a legtöbb nem székely származású főember volt, a Kornisok, Petkyek, Gerébek. A társadalmon, mint közösségen belül a feszültség egyre nagyobb lett, és ebben a fejedelemség létrejöttével összefüggő történések katalizátorként mű1 A székelység, mint katonai társadalom: Szádeczky 1927.63-72.; Egyed 1979.47-58.; Garda 1994. 2 Endes 1938.26., 29.; Szabó-Szádeczky-Barabás 1872-19341.40-43,170. 3 Szilágyi 1875-1898. II. 118,120. 4 Jakó 1979.25.
