Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Florin-Nicolae Ardelean: On the Foreign Mercenaries and Early Modern Military Innovations in East Central Europe. Castaldo's Army in Transsylvania and the Banat
STUDIA AGRIENSIA 35. Kerekes Dóra „A magasságos boldogság küszöbén” Tárgyalás és tárgyalási technikák a szultán udvarában „Afejedelmekkel való tárgyalás művészete olyan fontos, hogy a legnagyobb államok szerencséje is gyakran attól függ, az általuk alkalmazott tárgyalók jól vagy rosszul vezetik a tárgyalásokat, illetve milyen szintű adottságokkal rendelkeznek.” (François de Calliéres) Tárgyalás a szerájban Néha hajlamosak vagyunk arra, hogy az Oszmán Birodalom diplomáciáját, illetve az itt az európaiak által megtapasztalt tárgyalási technikákat egzotikusnak, elmaradottnak minősítsük, gyakran azzal az indokkal, hogy a szultánok nem alakították ki a 18. századig saját állandó képviseleteiket más hatalmaknál. Ez a nézőpont azonban erősen a nyugati ember elvárásainak kivetítése egy más kultúrkörhöz tartozó birodalom vezetési metódusaira. Az Oszmán Birodalom tárgyalási módszerei nem előzmény nélküliek, az ide érkezőkkel szembeni magatartásuk, továbbá az, hogy maguk nem létesítettek állandó követséget más államokban, hatalmi ideológiájuk leképeződése. A birodalom virágkorában a tárgyalási magatartás meghatározó eleme volt a katonai erőfölény fitogtatása.1 Honnan fakad ez a magatartás? A szultánok mindazon országok és birodalmak örököseinek tekintették magukat, amelyek korábban az általuk meghódított területen léteztek (Nagy Sándor birodalma, Bizánc, Róma); továbbá azon hagyományokénak, amelyeket elődeiktől, az arab, a perzsa és a nomád türk népektől kaptak. Ezért a császár, a padisah, a szultán, a kán és a kalifa címek is közel álltak hozzájuk.2 Ehhez járult még az oszmán harcos ethosza, az, amit maguk gyakran a gázi cím hangsúlyozása révén fejeztek ki, vagyis, hogy az oszmánok hódítás útján váltak területeik birtokosává, nagyságukat ennek köszönhetik, és az oszmán szultán feladatává vált az iszlám védelmezése, a Dár al-lszlám kiterjesztése.3 Az oszmánok által létrehozott állam birodalom volt, amely - az iszlám hagyományoknak megfelelően - a vi1 Erről részletesebben lásd Khadduri 1955.141-168.; Tadashi 1990.233. 2 Yilmaz 2009.273. 3 Masters 2009.175. A Szafavida-dinasztia felemelkedésével egyidejűleg az oszmánok a szunnita iszlám védelmezőivé váltak, szemben a Szafavidák síizmusával. Yilmaz 2009.274. 131
