Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Korpás Zoltán - B. Szabó János: "Ha követségbe jöttek, sokan vannak, de ha katonának, kevesen." Az 1551-es országegyesítési kísérlet katonai hátteréhez: 16. sázadi Habsburg haderők és stratégiák Európában
kozó Móric szász választó „nem indult Dobó megsegítésére"?76 Vajon igaza volt-e Demkónak, és például a szikszói gyűlésen megajánlott katonaságot valóban kiállították a megyék és a főurak, csak épp a veszélyeztetett Egerbe nem küldték el? Vagy, hogy miért is hivatkozott a magyar történetírás előszeretettel a nemesi felkelés elmaradása okaként a király és fia, Miksa távollétére, amikor a jelek szerint a főherceg 1552. augusztus végétől már Magyarországon táborozott?77 A számos megválaszolandó kérdés közül mi a magunk részéről a hazai történetírásban hagyományosan pusztán Ferdinánd király távolmaradásának „ürügyeként” kezelt németországi és dinasztikus válságról kívánunk a közeljövőben új, s az eddigieknél részletesebb és szélesebb körű áttekintést adni, hogy remélhetőleg világosabbá váljon: az akkor folyó európai nagyhatalmi játszma milyen döntő módon befolyásolta valójában Magyarország helyzetét 1551-1552-ben. Összegzés Milyen tanulsággal tudnak szolgálni a fent bemutatott történeti események? Nyilván a történelmi párhuzamok mélysége és lehetősége korlátozott, hiszen teljesen eltérő történelmi adottságok és körülmények között következtek be az események. Mégis, úgy gondoljuk, hogy bizonyos trendek, stratégiák kimutathatók, amelyek talán más kontextusba helyezhetik az 1549 és 1553 közötti magyarországi és erdélyi eseményeket is. A fenti példák alighanem sikeresen cáfolják, hogy Castaldo serege pusztán „népes követség”, vagy egy gyenge sereg lett volna, és nem a korszaknak megfelelő, racionális méretű és jelentős haderő. Sőt, talán rámutatnak arra is, hogy azokban az években létezhetett egy tudatos Habsburg stratégiai, amely a korábbi hadügyi és politikai tapasztalatok, illetve a katonai és hadügyi finanszírozás racionalitása okán, lépésekben, folyamatos utánpótlással operálva hódított meg, vagy pacifikáit egy területet. Ilyen szemszögből nézve Castaldo serege értelemszerűen nem kezelhető külön sem Sforza Pallavicini/Erasmus Teuffel újabb királyi seregétől vagy Szász Móric Győrnél állomásozó csapataitól, ahogy ez látható volt Nápoly, Navarra, vagy Németalföld ellen induló expedíciós erők esetében is. A hadiszerencse forgandó, de a követett stratégia révén kimutatható, hogy Habsburg Ferdinánd kormányzata, igen komoly hadseregszervezési tevékenységet végzett 1550 és 1553 között. Az újabb és újabb egységeknek jelentős feladatok jutottak az országegyesítésben, és annak sikertelensége bizonyosan más tényezőkben is keresendők, mint amit a hagyományos vélekedések sugalltak. 1549 és 1553 között ugyanis szemmel láthatóan igen magas prioritást kapott a magyarországi hadszíntér I. Ferdinánd politikájában. Ezt támasztja alá a spanyol, 76 Virovecz 2015.48.; SzAntó 1985.62.; Gömöry 1890.630. 77 SzAntó 1985.179. 108
