Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Korpás Zoltán - B. Szabó János: "Ha követségbe jöttek, sokan vannak, de ha katonának, kevesen." Az 1551-es országegyesítési kísérlet katonai hátteréhez: 16. sázadi Habsburg haderők és stratégiák Európában
A szicíliai tercio szintén 10 kompániából állt, 1641 fővelAcerdagne-itercio 10 kompániája 1756 főből állt. Miközben a nápolyi tercio 19 kompániát tartalmazott, 3194 fővel. Tehát, Álba hercege összessen 49 kompániával, 8795 fővel indult a lázadó Németalföld ellen.57 Ez a gyalogos egység egészült ki 1250 lovassal.58 Ez a kisméretű sereg egy olyan tartomány védelmére vonult fel, melyet a Katolikus Monarchia legjelentősebb és leggazdagabb területei között tartottak számon. Ez esetben vajon - kis magyarországi áthallással -, ítélkezhetünk-e sommásan úgy, hogy Németalföld esetén a megszálló spanyol sereg „sok volt követségnek, vagy kevés volt hadseregnek”? Hiszen Castaldo Erdélyben tevékenykedő seregével majdnem pontosan megegyező létszámú sereg kelt át az Alpokon és vonult Németalföldre és tartotta fenn a rendet sikeresen egészen 1572-ig, anélkül, hogy állandó létszáma az erősítések és veszteségek kiegyenlített aránya okán jelentősen növekedett volna. E példa is igencsak szemléletesen mutathatja meg, hogy a magyar történetírás és közgondolkodás hagyományosan mennyire félreértelmezett módon kezeli az erdélyi királyi haderő kérdését. Ezekben az években a németalföldi lázadók és a királyi sereg pár ütközetet vívott csupán. Jellemzően inkább kerülték a nyílt mezei csatákat és - a magyarországi hadviseléshez hasonló módon - a „kishábórákat”, azazguerrillas-t vívtak: csetepaték, kisebb kicsapások, nyelvfogások jellemezték az ottani és itteni „végeket” egyaránt.59 A kezdeti, 1572-ig tartó években zajlott jelentősebb összecsapásokban a szembenálló felek 12-15 000-es seregekkel ütköztek meg. (pl.Jemmingen, 1568. július 21. vagy Jodogne, 1568. október 16.) A létszámok érdemben tehát nem tértek el a csúfos vereséggel végződő palásti ütközettől, ahol a két fél mintegy 10-12 000 fős seregekkel operált. Ugyanakkor a többi ütközet esetében a létszámok meglehetősen alacsonyak, 1000-2000 fő között voltak (Oosterweel, 1567 márciusa, Dalén 1568 áprilisa), közülük kiemelkedik, Heiligerlee, 1568. május 23-án, ahol szintén kisméretű, kb. 3500-4000 fős haderők ütköztek meg, míg Goes-t 1572. október 20-21. között mintegy 8000 fős sereg mentette fel.60 Ez a mintegy 10 000 fő gyalogosból és lovasból álló spanyol királyi sereg 1568 folyamán 2 427 fős gyalogos kiegészítést kapott tengeren keresztül. Majd 1572-ben szintén a tengeren küldtek további 1263 főt.61A spanyol utánpótlások a későbbiekben is folyamatosan érkeztek mind az ún. kontinentális spanyol úton, mind a tenger felől: létszámukban és alkalmanként 1000-5000, kivételes években (pl. 1596) akár 7000 fővel.62 így az átlagosan 30-35%-os élőerő veszteség és a 10-15%-os dezertá-57 Quatrefages 1983.197-198. 58 Parker 2000.692.; Martínez Ruiz 2008.874-875. 59 B. Szabó 2017. 60 Parker 2000. passim. 61 Parker 2000.692. 62 Parker 2000.692.; Martínez Ruiz 2008.875. 104
