Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Sudár Balázs: Török hadak Magyarországon, 1663-1664
STUDIA AGRIENSIA 34. Sudár Balázs' Török hadak Magyarországon, 1663-1664 1663-1664. évi török háborúk történetéről számos feldolgozás született, a török fél hadmozdulatainak, stratégiájának a megértése felé azonban kevés figyelem fordult. Ez részben érthető is, hiszen a hadműveletekben részt vevő török haderőről és parancsnokairól ellentmondásos és gyakran nehezen értelmezhető információk találhatóak a forrásokban. Cseppet sem haszontalan dolog azonban a török erőket számba vennünk, s felhasználásuk módját áttekintenünk: a hadjárat így mindenképpen jobban átlátható és értelmezhető lesz.* 1 Elöljáróban érdemes néhány alapvető információt áttekintenünk. A 17. században az oszmán birodalom a tartományokban egyre inkább a kormányzók (beglerbégek, pasák) magánhadseregére támaszkodott, a javadalombirtokos katonaság súlya csökkent. Ez egyfajta koncentrációt hozott létre, amit csak fokozott, hogy a korábban olyan jelentős szandzsákok egy részét is a pasák kapták meg javadalom kiegészítésképpen, arpalik („árpapénz”) címen, müteszarrifi rangban. A hódoltsághoz 1663-ban hat tartomány tartozott: a budai, a temesvári, az egri, a váradi, a kanizsai és a boszniai. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak hat pasa lett volna jelen: számos szandzsákot várakozási állományban lévő - törökül mázulnak nevezett - pasák birtokoltak. Az ő anyagi lehetőségeik értelemszerűen szűkösebbek voltak, mint a tartományi vezetőké, viszont ők is rendelkeztek kísérettel és vezetői tapasztalatokkal, efféle feladatokra tehát bármikor be lehetett őket vetni. Jelenlétük mindenképpen fokozta a térség ütőképességét. A kérdéses hadműveleti időszakban azonban a háború terhét nem ők, hanem a birodalmi hadak viselték: egyfelől a portai alakulatok, másrészt az anatóliai és a ruméliai tartományi erők. A helyiek és a hadjáratra érkezők között általában jól látható a feladatmegosztás. Előbbiek a térség védelmét látták el vagy mellékhadszíntereket nyitottak, a főcsapás irányába eső parancsnokok pedig a fősereget segítették, helyismeretük okán általában elővédi feladatokkal bízták meg őket. Az egyes pasák által A tanulmány a Bolyaijános Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. 1 A kutatásra egy személyek közötti keveredés vezetett rá: a szakirodalomban rendre összekeveredett Csengízáde Ali temesvári pasa és Koszé Ali pasa szerdár (hadjárati parancsnok) és egyúttal boszniai beglerbég személye. Szerepük és életútjuk, a birodalomban elfoglalt helyzetük egészen más volt, összekeverésük elfedte az események értelmét. E két vezető szétválasztása értette meg velem, hogy nagy szükség volna a török vezérkar megismerésére. 93
