Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Jean-Louis Raduit de Souches hadjárata 1664-ben Alsó-Magyarországon
megsebesült az őrség heves sortüzeiben. A holsteini herceg is támadásra rendelte gyalogságát, akik hamarosan elérték az első, ember vastagságú sáncok paliszádjait. Amikor azonban hozzáfogtak ezek lebontásához mintegy 100 janicsár tört ki Párkányról, hogy elűzze őket. Támadásuk azonban kudarcot vallott. Az összecsapást követően a keresztény csapatok stabilizálták az általuk elfoglalt pozíciókat, Souches pedig hozzálátott egy ütegállás kialakításához a híd közelében, amelyhez a négy negyedkartányt és két mozsarat néhány lovasszázad fedezete alatt hozatta előre. Ezek heves és pontos tüze csakhamar meghozta a várt eredményt. A hídból két hajó rövidesen kiszakadt és egy, a közelben levő, ellenséges katonákat szállító sajkával együtt hullámsírba került. Ezt követően a lövegek tüzét áthelyezték a sáncokra, amelynek őrségét rövid időn belül elüldözték. A mozsarak pedig három gyújtólövedéket lőttek ki Esztergomra, ám ezek hatástalanok maradtak a nagy távolság miatt. Ezt követően a tábornagy ezek tüzét is Párkányra irányíttatta. Ugyanakkor a brandenburgi dragonyosok is támadásra indultak. A szakadatlan dörrenésektől és csattanásoktól megrémült őrség részben dereglyéken, részben a hídon elmenekült a rájuk bízott erősségből. Az immáron üresen hagyott Párkány egyik oldalán körülbelül éjjel tíz órakor tűz ütött ki. Történt ez mindannak ellenére, hogy még a sötétedés beállta előtt heves zápor zúdult a vidékre és az esőzés egész éjjel tartott. Amikor pedig ez alábbhagyott a szél támadt fel, ettől a lángok átterjedtek a házakra. A természetnek azonban a keresztény katonaság is besegített, hiszen a tábornagy parancsára meggyújtották a palánkfalat és így az erősség védműveit elhamvasztották. A Dunán átívelő hidat pedig részben a törökök, részben a keresztény tüzérség rombolta le, a hajóhidat alkotó 12 vagy 14 hajó teljesen tönkrement. Souches azonban nem sokáig maradt Párkánynál, mivel azt a hírt kapta, hogy a nagyvezír Izmáéi pasát 12.000 katonával Esztergomhoz vezényelte, amely erőhöz a Pestnél újra gyülekező tatár, moldvai és havasalföldi csapatoknak is csatlakoznia kellene, és együttes erővel kellene rátámadniuk a tábornagy seregtestére. Ezért, valamint a harcokban és vonulásokban kimerült gyalogosaira és lovasaira való tekintettel tehát úgy határozott, hogy táborát Komárom és Érsekújvár közé helyezi át. Egyrészt így katonái kipihenhetik magukat és készleteiket is feltölthetik a komáromi tárházakból, másrészt az oszmán hadat is meggátolhatják abban, hogy erősítést juttasson be az utóbbi erődítménybe. Maga a tábornagy az uralkodó engedélyével Bécsbe utazott gyógyíttatni magát. A parancsnokságot tőle Heister altábornagy vette át.51 Souches számára tehát befejeződött a hadjárat, sikeressége azonban nem lehetett kérdéses. Sikerült Nyitrát és Lévát visszafoglalnia, valamint kétszer legyőznie az ellene küldött oszmán hadakat. Párkány és a párkányi Duna híd lerombolásával pedig 51 Copia Der allerunterthänigsten Relation 1664.; Ortelius 1665. 354-355.; Theatri Europaei 1672.1164-1165. 88
