Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Jean-Louis Raduit de Souches hadjárata 1664-ben Alsó-Magyarországon
A hír igaznak bizonyult. Érsekújvár környékén már június második felében újra török és tatár csapatok gyülekeztek. Ezért a bányavárosokba rendelt gyalogságot is a Vághoz rendelték. Az alsó-ausztriai tartomány marsallja, Ernst Graf von Abensperg und Traun-Meissau Nagyszombatba utazott, ahol megbeszélte Souches-vel, hogy a rendelkezésére álló 7000 fővel (amit a császár további 8000 katonával akart kiegészíteni) elsáncolt állásokat alakít ki, ahonnan védelmezni tudja Felső-Magyarország Vagon túli részét, az örökös tartományokat és Morvaországot is.47 Bécsből július 10-én azonban újabb parancs érkezett. Eszerint a tábornagynak az Érsekújvárnál gyülekező oszmán hadon, amely Léva és Nyitra visszavételét, valamint a császári-királyi ezredek meglepetésszerű megtámadását tervezi, minél hamarabb rajta kellett ütnie. Souches a parancs értelmében felhagyott gyógykezelésével és csapataihoz utazott. Ezt követően pedig hozzáfogott előkészíteni a támadást. Elküldte adjutánsát, Gregor Kleindienstet Puchheimhoz Komáromba, hogy tájékozódjon szándékáról és megsürgesse a végvidéki lovasság táborba szállását. Szintén üzentet küldött Heisternek, hogy ő, mivel az oszmán had elindult Érsekújvárról Léva irányába, saját gyalogezredével, a Montevergues ezred öt századával, valamint a pfalzi választófejedelem testőrszázadával azonnal siessen hozzá, hogy közösen mentsék fel a veszélyeztetett erősséget. Az altábornagy már július 15-én Galgócnál egyesült Souches csapataival, ahonnan másnap 6 napi kenyér és liszt vételezése után elindult a teljes had Nyitrára. A keresztény ezredek megérkezésüket követően az előző évben készített elsáncolt táborukban éjszakáztak. Majd július 17-én átkeltek a Nyitra folyón és mocsarain: a lovasság a rőzsenyalábokból készített „úton,” míg a gyalogság, a tüzérség és a poggyász egy hídon vonult át. A telj es sereg átkelése 5-6 órát vett igénybe. Még ugyanezen a napon, azaz július 17-én Souches serege mintegy öt kilométerre megközelítette Garamszentbenedeket. Másnap pedig napfelkeltekor a keresztény sereg harcrendbe állt és megindult az említett falu irányába. Mintegy két kilométer megtétele után azonban szembetalálkoztak egy maroknyi huszárral, akik két tatár zászlót hoztak magukkal. A lovasok arról számoltak be, hogy a Souches által még egy nappal a főerők indulása előtt Galgócról Koháry és egy bizonyos Keller brandenburgi alezredes vezetése alatt kiküldött 300 fős német és magyar lovasságot a Garamon átkelt mintegy 1000 tatár megtámadta. Az összecsapásban 43 keresztény katona esett el, valamint több mint 80 tatár. Az elővéd megsegítésére Souches a jobbszárnyat vezető Heistert rendelte előre, ám mire a hadszíntérre ért, az ellenséges lovasság visszahúzódott. Mindeközben a balszárnyat vezető Jobst Hilmar Freiherr von Kniegge vezérőrnagy, valamint a gyalogság és a tüzérség felett parancsnokló holsteini herceg is előrerendelte saját alakulatait egy, a Garam közelében lévő magaslatig, ahol tábort akartak verni éjszakára. Pihenni azonban nem nagyon tudtak volna a katonák a heves esőzés miatt 47 Theatri Europaei 1672.1161. 84
