Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Jean-Louis Raduit de Souches hadjárata 1664-ben Alsó-Magyarországon
vezérőrnagy és Christoph Zeiss ezredes vezetése alatt 300 vérteslovasból és néhány dragonyosból állt, néhány ezernyi oszmán lovas újra rávetette magát, visszanyomva őket a Garam hídig. A császári-királyi katonák azonban kitartottak mindaddig, amíg bajtársaik a segítségükre nem siettek, és együttes erővel újra a falun túl egy magaslatra, ahol a teljes oszmán had állt, szorították vissza őket. Ekkor Souches a megtámadott utóvéd megsegítésére rendelte az elővéd és a derékhad katonaságát is. A Theatri Europaei szerint ez a teljes lovasságát (Garnier-, Zeiss-, Caprara- és a brandenburgi vértesek), azaz mintegy 1500 vértest, 400 brandenburgi gyalogost, 500 brandenburgi dragonyost és néhány ezredágyút jelentett. Amint a tábornagy és a holsteini herceg megérkezett, katonáival megszállt egy alkalmas magaslatot, további csapatait pedig harcrendbe állította, várva az oszmán had parancsnokának, Kücsük Mehmed váradi pasának a támadását. Utóbbi kettéosztotta seregét, és azt tervezte, hogy a Garam mindkét partján támadásba küldi katonáit. Több alkalommal is hangos üvöltözéssel vetették rá magukat a keresztény katonaságra, ám rohamuk lendülete, mintha egy toronyra akartak volna fellovagolni, a hegy lábánál megtört. A Theatri Europaei beszámolója szerint 20 lépésnél közelebb nem is jutottak a császári-királyi csapatok vonaláig. Ott ugyanis olyan heves és sűrű sortűz fogadta az oszmán lovasokat, hogy kénytelenek voltak minden egyes alkalommal visszahúzódni. Majd a császári-királyi gyalogság és a lovasság lendült ellentámadásba. A derekasan tüzelő ezredlövegek pedig egész rendeket vágtak a menekülőkben. A reggel kilenc óra körül kezdődött ütközet végül este nyolc óra után ért véget. Az oszmán had egészen Garamszentbenedekig húzódott vissza, majd később onnan Párkányig vonult. Az ütközetben Kücsük Mehmed csapatai jelentős veszteségeket szenvedtek. Souches az összegyűjtött fegyverzet, ruházat és gazdátlanul csatangoló lovak száma alapján, valamint a fogságba esettek vallomásaiból arra következtetett, hogy a hódoltsági oszmán haderő mintegy 1000 főt veszített. Az egykorú vagy közel egykorú történeti munkák állításával ellentétben azonban két jelentés is arról számolt be, hogy Kücsük Mehmed serege összesen 500 fegyverfoghatót veszített el.40 Az ellentámadásba átment császári-királyi és birodalmi katonaság sokakat a Garamba szorított. Közülük sokan vagy a keresztény katonaság puskatüzétől haltak meg vagy a folyóba fulladtak. Az ütközetben az oszmán had számos főtisztje is életét veszítette. A Theatri Europaei beszámolója szerint egy pasa és nyolc aga. A magyar történetírás Puchheim május 22-i jelentése nyomán sokáig azt feltételezte, hogy a pasa maga a váradi beglerbég volt.41 Tóth Sándor László kutatásaiból azonban tudjuk, hogy Kücsük Mehmed túlélte az ütközetet.42 40 ÖStAKAAFA 1664-5-81; ÖStA KA AFA 1664-5-ad87; Bánlaky 1940.253-259. 41 ÖStAKAAFA 1664-5-82. 42 Tóth 1999.93-94. 82
