Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Zay Orsolya: Uradnak szája íze szerint való étek. Kora újkori táplálkozási szokások a történeti és régészeti források tükrében

ruárjában Montecuccoli 52.800 köböl kenyeret követel (búzát és rozst vegyesen), s Stieber János főélelmező tiszt érkezik a követelés elszállításra.26 Szatmár és Németi városok 1657 júniusában hasonlóan járnak, a lengyel csapatok több szekér kenyeret követelnek a városoktól, amit a források szerint kénytelenek teljesíteni védelem híján.27

Vizsgálódásunk következő pontja lehet, hogy az elkészült kenyeret hogyan is fogyasztják el. Korábban már említettük, hogy a szeletelt kenyérre öntenek valamit (levest, mártást). Ennek is van egy korábbi változata. A kenyeret használhatjuk, mint tányért, ezt nevezzük szeletelő kenyérnek.28 A szokás a középkor folyamán egész Európában elterjedt, a királyi udvarokban is megtaláljuk. Nálunk még a 15. század folyamán is divatban van. Mátyásnál is megjelenik Bonfini szerint: kezükkel esznek és csöpög a szaft a kemény szeletelő kenyérre, melyet később elfogyasztanak.29 Az inventáriumok szerint megjelenik a 16. századra Magyarországon az ezüst és az óntányér,30 emellett a régészeti leletek között gyakorivá válik a kerámiatányér.31 A szelet kenyeret, vagy tovább aprítva, a felkockázott kenyeret a korszakban már másra használják, inkább a sűrítés eszköze lesz. Igen gyakran találkozunk azzal, hogy a kenyérre tegyünk folyadékot. Ma már a sűrítést főként liszttel készítjük, de bizonyos ételeknél, egyes tájegységeknél ma is ismertek a kenyérbéllel sűrített ételek. Ilyenek lehettek a disznófő leves kenyérre,32 illetve a sűrítést jelzi a disznó álla, sodora gyümölcsös lével recept is.33

Ahogy korábban szó esett róla, a kenyér mellett többféle pékáru is megjelent a késő középkor folyamán, amelyeket a kora újkorban valószínűleg továbbiak követtek. Az egyik legkedveltebb a kenyérnél kisebb, ma is a fő pékáruk közé tartozó zsemlye vagyis zsömle volt. (4-5. kép) Megjelennek már a budai jogkönyvben is, ugyanis zsemlét csak a mesterpékek készíthetnek, a „közepes pékek” és a fekete kenyeret sütők nem.34 Felső-Magyarországról azt olvashatjuk, hogy a kassai városi elöljáróság kötelezi a cipósütőket, hogy nagyobb zsömlét süssenek, 1628-ban pedig arról hallunk, hogy a kassai pékcéh követeli a városi tanácstól, hogy a hostati sütőasszonyoknak tiltsák meg, hogy egy és hárompénzes cipót süthessenek.35 A perec szintén a tésztamlvek közé tartozik, a 17. századtól már készítik főtt és sült változatokban

26 Hain 1988.268.

27 Haller 1982.236.

28 Benda 2004.148.

29 Füreder2009.18.

30 Benda 2004.149.

31 Feld-Cabello 1980.75.

32 Radvánszky 1893.60.

33 Itt borban mézzel kell a cipót felforralni, de gyakran találkozunk mártásoknál a „verd által” szitán instrukcióval is, ami a fölösleges lé lecsöpögtetését jelzi. Radvánszky 1893.60.

34 Relkovic 1905.251.

35 Rémlás 2006.237.

253