Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Végh Ferenc: Zrínyi Miklós és Péter, a törökellenes határvédelem szervezői. A Muraköz védelmi rendszere a 17. század közepén
a fegyveres erőt nemesi szolgálattevők állították volna ki. Az uradalom lényegét tekintve tehát nem tett egyebet, mint hogy „kiiktatta” utóbbiak közvetítő szerepét oly módon, hogy 1639-től immáron maga állított ki fegyvereseket, akik ingatlanjaik fejében személyesen tartoztak hadra kelni.90 Csáktornya lakói a Zrínyi IV György által 1579-ben kiadott kiváltságlevél értelmében ellenséges támadás esetén a vár és a mezőváros védelmében kötelesek voltak személyesen fegyverre kelni.91 1672. évi birtokösszeírás tárgyalja legrészletesebben az oppidánusok katonai kötelezettségeit, ami minden bizonnyal a két évvel korábbi kamarai konfiskáció előtt is élő gyakorlat lehetett. Eszerint a mezőváros kincstári részén élő 83 polgárnak avagy lakosnak török támadás esetén kíséretet kellett adni a várból a Mura partjára szállított lövegek mellé. Ha erre nem volt szükség, akkor az erősségben kellett őrszolgálatot teljesíteniük.92 1672-ben Perlak (~, Prelog) kincstári birtokfélen élő lakói is kötelesek voltak végveszély esetén („in extrema necessitate”) hadra kelni, ami esetükben is félszáz fegyveres kiállítását jelentette, akiknek ugyancsak a „munitio” biztosítása volt a feladatuk. A Csáktornyái kontingenssel ellentétben nekik a szükséges fegyvert, lőport és egyéb hadianyagot a várból kellett kiszolgáltatni.93 A két mezőváros tehát mindösszesen 200 katonát állíthatott ki, tekintve, hogy Zrínyi Miklós árváinak birtokfelén - az ekvivalencia elve alapján - ugyanannyi városlakóval számolhatunk.94 Perlak esetében ugyan sajnos nem maradt fenn városprivilégium a Zrínyi-érából, ami kétségtelenül igazolná, hogy a katonaállítás nem a kamarai hivatalnokok által bevezetett újítás volt, Csáktornya analógiája alapján ez ennek hiányában is szinte bizonyosra vehető. Légrád ugyancsak más elbírálás alá esett, mivel a végvárvárosban zömmel a birtokosok által kiállított, ún. szabad rendű fegyverforgatók éltek.95 A szabad legények, akiket a katonaparasztokhoz hasonlóan ugyancsak szabadosként (libertini) jelölnek a latin források, ugyanis a helyőrség királyi katonái élén álló, az uralkodó által kinevezett (fő)kapitány parancsnoksága alá tartoztak, egyéb természetű ügyekben azonban továbbra is földesuruk ítélkezhetett felettük, illetve vette igénybe szolgálataikat.96 A helyőrség névjegyzékébe beírt királyi katonáktól elsődlegesen az különböztette meg őket, hogy nem havi zsold, hanem az általuk művelt föld (főként szőlő és szántó) földesúri járadékok alóli mentessége, vagy egyéb gazdasági előnyök fejében forgatták kardjukat. Az uradalom jobbágyai közül kikerülő katonaparasztoktól 90 Uo. 105. 91 A pontatlan magyar fordítást forrásának megjelölése nélkül közölte Zrínyi 1906.88-90. 92 MZPÖ 1991.204.380.; MU 2010.307. 93 MZPÖ 1991.272. 94 MU 2010.257-58. 95 Végh 2009.447. 96 J.Újváry 2013.149-153. 231
