Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Czigány István: A furcsa oszmánellenes háború, 1661. Tévhitek és valóság
császári udvarral folytatott tárgyalásokon.53 Ebben kitértek a felső-magyarországi ingatag politikai helyzetre, az oszmánoknak való behódolás veszélyeire. Zrínyi Miklós már az 1659. évi országgyűlésen is így vélekedett, amikor szót emelt a protestáns rendek kirekesztése ellen: „Ihol a török megesküdt ellenségünk, [ha] az evangélikusokat is ellenségünkké tesszük miképpen állunk annak ellene, ha ezek velünk nem fogják! Hát még ha törökhöz csatolják fegyvereiket...”54 Miután a Tikos Tanács többször is konzultált a politikai és katonai vezetőkkel, valamint a magyar főméltóságokkal, úgy döntöttek, hogy tárgyalnak a törökkel, de megkezdik a felkészülést egy esetleges háborúra. Konstantinápolyi követük Simon Reniger úján pedig jelezték a Portának, hogy a Habsburg uralkodó békére törekszik, de Erdély török megszállását elfogadhatatlannak tartja.55 A bécsi udvar nem zárkózott el a fegyveres fellépéstől, de hangsúlyozták, hogy Magyarország sincs felkészülve a török elleni háborúra. Az országban terebélyesedő politikai válság pedig tovább fokozta az aggodalmakat. Már az előző években sem tudtak dűlőre jutni a császári csapatok behozatalával, állomásoztatásával és ellátásával kapcsolatban. Azt ugyan elismerték a magyar rendek, hogy a török veszély miatt szükség van a császári csapatokra, de amint beérkeztek az országba, ellátásukról nem gondoskodtak megfelelően, majd arra hivatkozva, hogy nem harcolnak a török ellen, az országból való kivitelüket szorgalmazták.56 1660-ban nemcsak Sáros, hanem a többi felső-magyarországi megye is követelte a császári sereg távozását.57 Ez volt az egyik legfőbb témája az 1662. évi országgyűlésnek is, ahol törvényt hoztak a császári katonaság zömének kivonásáról. Az uralkodó által szentesített rendelet végrehajtásra került, amely az 1663. évi török támadás idején tragikus következményekkel járt.58 Rákóczi halálát követően az erdélyi események akkor vettek új fordulatot, amikor a török által támogatott Barcsay Ákos lemondott, és helyébe (1661. január 1.) az erdélyi országgyűlés II. Rákóczi György egykori mezei generálisát, Kemény Jánost választotta meg fejedelemnek. Kemény János már márciusban követeket küldött a bécsi udvarba és katonai segítséget kért I. Lipóttól. A Porta értesülvén az új fejedelem akciójáról, közölte a Habsburg udvar követével, hogy nem ismeri el az új fejedel-53 A rendi főméltóságok által készített emlékirat: „Opinio dominorum Consiliariorum Hungarorum” címet viselte. Tartalmát röviden ismertette: R.Várkonyi 1975.17-18. 54 Pápai Páriz 1977.295-296. 55 Toma 2005.132-133. 56 A svéd követ jelentése szerint, amikor 1657 júniusában öt császári ezredet Pozsony környékére irányítottak, azoknak a szabad ég alatt kellett táborozni, mivel sem a város, sem a környező falvak nem fogadták be a katonákat. Heckenast 1983.214. 57 ÖStA KA Prot Exp 1658. August, fol 342. 58 A rendelet (1662/2 te.) a császári katonaság egy részét azonnal, a fennmaradó részét pedig Szent György napjáig ( 1663. április. 24).) kell kivonni az országból. Magyar Törvénytár 1608-1657 ÉVI, TÖRVÉNYCIKKEK 1900. 224-227. 19
