Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Kalmár János: Raimondo Montecuccoli Magyaarországgal kapcsolatos politikai nézetei

vényre juttatásának szándékára.49 Ott is hangot kap a civil lakosság földesúri és katonai túlkapásokkal szembeni védelmének szükségessége, amely téren csak a hadsereg tagjairól való folyamatos gondoskodás hozhat eredményt.50 Ennek kapcsán ezúttal is szóba kerül a zsoldfizetés rendszeressége,51 ami csak a szabályozott keretek között beszedett adótól várható, amelynek fizetési kötelezettségét az Einrichtungswerk is kiterjeszteni javasolta a nemességre,52 amely tervezet szintén magyarországi szabadcsapatokkal ajánlotta megszervezni az oszmánok elleni határvédelmet.53

Montecuccoli azzal fejezte be Magyarország 1677-ben című munkáját, hogy vajon mi más lehet dicsőségesebb tett egy uralkodó számára, mint ha megtisztítja népét az eretnekségtől, ha megvédi országait és megkíméli alattvalóit a visszaélésektől. A megvadult paripát azonban nem lehet selyem kötőfékkel megzabolázni, ahhoz bizony vasmarok kell. Minthogy a kereszténység biztonsága a tét, nem tűrhetők meg a lázadást szító protestánsok.54 Csak az eretnekségtől megtisztított Egyház, a magánkézen lévő várak lerombolása, a közös uralkodónak való engedelmesség szabadíthatja meg az alattvalókat a sokféle törvény zsarnokságától. A vérbosszú gyakorlása helyett pedig az igazságszolgáltatás ítélkezését kell elfogadni.55

A generálisnak a fentiekben bemutatott véleményében összegződő eszmék bizonyos értelemben kétségkívül zsinórmértékül szolgáltak a későbbi évtizedek bécsi kormányzati gyakorlata és a magyarországi katolikus restaurációs törekvések számára. Az utóbbi folyamat egyik prominensének, Bársony György váradi püspöknek 1670-ben megjelent Veritas toti mundo declarata című, később még jó néhányszor kiadott röpirata56 szintén a Wesselényi-mozgalomra is utalva hirdette, hogy voltaképpen a felforgató hatású protestáns eszmék terjedése eredményez lázadást.57 Márpedig ez esetben a bécsi kormányzati körökben a magyarokkal kapcsolatban megfogalmazott jogeljátszás-elméletből (Verwirkungstheorie) eredeztetett politikai és közjogi következményeket csupán a protestánsokkal szemben indokolt érvényesíteni.58 Lelkészeiket az 1672. évi tiszaháti felkelést követően már testületileg nyilvánították bűnösnek, hűtlenséggel és felségárulással vádolva őket, mert bennük vélték megtalálni a legutóbbi ellenzéki mozgalom előkészítőit, a nép lázítóit,59 sőt, a török49 Uo. 118.

50 Uo. 203-206.

51 Uo. 150.

52 lfo.44.

53 Uo. 151.

54 Testa 273.

55 Testa 274.

56 Esze 1971.667-693.

57 Benczédi 1976.285.

58 Benczédi 1980. S3., 71.

59 Benczédi 1976.266-267.

173