Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Czigány István: A furcsa oszmánellenes háború, 1661. Tévhitek és valóság
erdélyi viszonyok rendeződésére számítottak. Konstantinápolyban azonban úgy döntöttek, hogy véglegesen megrendszabályozzák a lázadó országot. Kösze Ali szerdár pasa vezetésével folytatódott a hadjárat, és az oszmán fősereg ostrom alá vette az Erdély kulcsának számító Váradot. Még tartott az ostrom, amikor I. Lipót tanácskozást hívott össze Grácba. A Magyar Királyság főméltóságai az uralkodóhoz intézett emlékiratukban leszögezték, ha Várad elveszik, Erdély a két román fejedelemséghez hasonló szoros vazallusi függésbe, Felső-Magyarország pedig a török támadások kereszttüzébe kerül, így előbbutóbb meghódol az oszmánoknak. Sürgették az uralkodót, hogy Várad megsegítése ürügyén avatkozzon be az erdélyi háborúba. Felajánlották a nemesség, a vármegyék és a hajdúság felkelését, 20-25.000 ember kiállítását ígérve.43 Miután török portyázók jelentek meg Szatmár és Kálló környékén a császári csapatok elfoglalták a két vármegyét. Suches táborszernagy többször is sürgette Várad védőinek megsegítését, de erre nem kapott engedélyt. Lippay György viszont azt javasolta a nádornak, hogy ne vegyék olyan szigorúan a király parancsát, hanem tegyenek meg mindent az őrség megsegítésére.44 Mire azonban a katonai segítség valamilyen formája realizálódhatott volna, a védők a negyvennégy napos ellenállást követően ( 1660. augusztus 27.), szabad elvonulás fejében feladták az erősséget. Ezzel felborult a két nagyhatalom közt a zsitvatoroki békét követően létrejött erőegyensúly. Jelentős erdélyi területek kerültek oszmán uralom alá, ráadásul Felső-Magyarország az oszmán terjeszkedés célkeresztjébe került, mivel a Porta igényt tartott a hűbérese birtokában lévő Szatmár és Szabolcs vármegyékre. Sáros vármegye a vár elestét követően körlevélben vonta le az új helyzet tanulságait. Várad megsegítésének elmaradása, valamint Kanizsa „obsidiójának” megtiltása azt bizonyítja, hogy az uralkodó nem akar a török ellen harcolni. A német sereg jelenléte tehát felesleges, ezért vonják ki az országból. A határ védelemének megerősítéséhez az 1655. évi országgyűlés által megszabott szintre emeljék fel a végvári katonaság létszámát, a meghódoltatott területek visszaadásáról pedig tárgyaljanak a törökkel.45 Sáros megye körlevele a felső-magyarországi megyék véleményét tükrözte, amelyek már az előző években is bizalmatlanul szemlélték a császári-királyi hatalom növekvő befolyását és az egyre nagyobb létszámban megjelenő császári alakulatokat. Az 1657-es és 1658-as esztendők erődemonstrációi, majd Souches 43 Lippay György Wesselényi Ferencnek. Graz, 1660. augusztus 12.Tusor2015.402-404.; Huber 1898.530-531.; Toma 2005.131-132. 44 Lippay György Wesselényi Ferencnek. Graz, 1660. augusztus 12. Tusor 2015.402-404, 23- 25.; Deák 1877.23-25. 45 Sáros vármegye körlevele, Eperjes 1660. szeptember 8. Ráth 1856.388-390.; VB. R. Várkonyi 1978.172-174. 16
