Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Kalmár János: Raimondo Montecuccoli Magyaarországgal kapcsolatos politikai nézetei

p, II. pont/.23 3. A városok, falvak megbízhatatlan lakosait II. Ulászló 7. dekrétumának 60. artikulusa értelmében le kellene fegyverezni, a gyanúsak pedig elfogandók, ahhoz hasonlóan, ahogy Kassán, Szatmárban és több más településen is történt. 4. 2000 lovast, 1000 dragonyost és 6000 német gyalogost meghaladó létszámú hadsereget lenne szükséges állomásoztatni Magyarországon, mert csak így garantálható a települések biztonsága. /267. p./ 5. Az ellenséges erők további gyarapodásának megakadályozása érdekében a tiszántúli terület kiürítését javasolta. 6. A rajtaütések kivédése céljából 2000 magyar könnyűlovast is kellene szemmel tartatni a vidéket, akik olyan, politikailag megbízható, katolikus családokból származó parancsnokok irányítása alatt teljesíthetnének szolgálatot, mint amilyenek az Esterházyak, a Pálffyak és a Barkóczyak. Ez megnyugtatná a magyar főurakat is, mert bizalmat ébresztene bennük. /268. p./ A lázadók és útonállók fejére vérdíjat kell kitűzni, ami bizonyosan meghozná a várt eredményt, hiszen a magyarok arra hivatkozva próbálják elérni a német katonaságnak az országból való kivonását, hogy egymagukban is képesek megzabolázni a renitenseket /269. p., III. pont/. 7. A Magyar Királyságnak a török elleni harca már akkor is gyászos eredményt hozott, amikor az oszmánok még messziről, Ázsiából és Afrikából kényszerültek felvonultatni a hadaikat. Mióta azonban lerohanták Erdélyt ( 1658), s a kezükre került Jenő, Várad ( 1660), valamint Érsekújvár ( 1663), a velenceiektől elragadták Krétát (1669)24 és lengyel felségterületen, Ukrajnában birtokba vették Kamenyec várát (1672), azóta már nem szorulnak rá arra, hogy távoli területekről vezényeljék ide a katonáikat /269. p., II. pont/. Igazolódni látszik tehát Ogier Ghiselin Busbecq/Augerius Ghislenius Busbequius, I. Ferdinánd és II. Miksa Portán működő németalföldi származású diplomatájának intése, amely szerint e vonatkozásban csupán az a két lehetőség kínálkozik, hogy fegyverkezni, vagy elveszni.25 Ezért nem tekinthető indokolatlannak, a nemesség

23 Ez azonban nem igaz. A Hármaskönyv csak az egyenes ág kihalása, lázadásban való részvétel, hűtlenség (I/10., 1/13-14.), az illetéktelenül birtokolt várakat és jószágokat illetően tartotta fenn a király jogát (1/24.), ill. a javak magszakadás vagy konfiskálás alapján történő elbirtoklásának, továbbá uralkodói hozzájárulással való megszerzésének lehetőségeit szabályozta (1/25-27.), valamint kizárta a leányágat a királyi adományból részesülés lehetőségéből (1/28.) Véa/il pedig a javak forgalmi értékének megszabása kapcsán meghatározta a kőből épült várak árát is (T/133,6. §.).

24 Eickhoff 2010.263-268. és Nouzille 1987.168-192.

25 Busbequius Exclamatio sive de re militari contra Tuream instituenda consilium című, először 1663-ban latin és német nyelven megjelent munkáról van szó, amelyhez hozzácsatolták az eredetileg X. Leó pápa (1513-1521) számára, ismeretlen szerző által készített Anschlag wider die Türken című írás egyik részletét. Lásd R. Várkonyi 1978.188,224. (21. sz. jegyz.), ili. e véleménnyel kapcsolatban utóbb megfogalmazott kételyeire. Lásd uő 2010. 217-218. A flamand szerző e műve 1664-ben újra napvilágot látott, akkor már Turenne (1611-1675) francia hadvezér Orafíójával és Hermann Conring ( 1606-1681) német polihisztor (orvos, politikus, birodalmi jogtörténész) - személyére lásd Stolleis 1983, Willoweit 1987.129-147. - De hello contra Tureas prudenter gerendo című írásával, Robert Gravelnek, a regensburgi birodalmi gyűlés francia követének szóló ajánlással. R. Várkonyi 1978.193,224. (24. sz. jegyz.).

168