Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Gebei Sándor: A Rzeczpospolita "törökellenessége" a 17. század derekán
rajnai városokból, ezen kozákezredek „fővárosaiból”. Elveszett Ukrajna Oroszország számára?! A svéd és az orosz halálos veszélyek elhárítása 1660-ban a Rzeczpospolita belső gondjait egyáltalán nem oldotta meg, a „királyi Köztársaság” halaszthatatlanul reformokra szorult. Bebizonyosodott, hogy a király és az ország (res publica képében a szejm) hatalmi vetélkedése a háborús időkben nemhogy elcsitult volna, éppen ellenkezőleg. A mágnások, de a képviselők is lépten nyomon éltek a liberum rumpo, - veto jogával, vagyis a szejmi ülések félbeszakításának jogával, a szejmi tárgyalások egy-egy napirendi pontjának bojkottjával. Következésképpen fontos döntések nem születhettek meg, törvények nem kerülhettek becikkelyezésre.36 A kivezető út első jobbító lépésének János Kázmér király merész javaslata bizonyulhatott az electio vivente regis?7 az uralkodó király életében történő királyválasztás. Az electio vivente rege mellett szólt az a körülmény, hogy 1655-ben János Kázmér öccse, Károly Ferdinánd (Karol Ferdynand Waza, 1613-1655) elhunyt, több Vasa-dinasztiabeli férfi nem volt, akit lehetett volna jelölni királynak. Két kiskorú gyermekének elvesztése után ő is gyermektelen maradt 1660-ra. Némileg hasonló szituáció ismédődésétől lehetett tartani, mint János Kázmér trónra kerülésekor. Ugyanis ő a jezsuita szerzetességét adta föl pápai engedéllyel, hogy gyermektelen bátyja után elnyerhesse a koronát. 1660 kedvező időpontnak látszott ahhoz, hogy egy megfelelő személyt juttassanak a trónra, aki nemzetközi kapcsolatai révén képes lesz a Rzeczpospolita megtépázott tekintélyének helyreállítására! De a Habsburgok európai hatalmi túlsúlyának ellenpontozását sem volt célszerű szem elől téveszteni. Az elgondolás gyakorlati kivitelezésébe János Kázmér király francia származású felesége, Louise Marie Gonzaga (Ludowika Maria) is aktívan bekapcsolódott. A királyi pár tervében vagy Louis de Bourbon-Condé (1621-1686, a „Nagy Condé”), vagy a fia Henri Jules (1643-1709, duc d’Enghien) szerepelt lengyel királyként. Ez egyértelműen a Bourbon-befolyás erősödéséhez vezetett volna és a Habsburgok túlzott, katonai jelenléttel is alátámasztott befolyását kompenzálhatta volna. A politikai racionalitás viszont országos felháborodást váltott ki. A király és az ország (nemesség) nyílt összecsapása az 1661-1662. évi szejmen történt meg,38 ez az ügy a „királyi Köztársaság” szakítópróbájává vált. 1661. május 2-án János Kázmér király nagyhatású beszéddel fordult a rendekhez. Kijelentette, hogy közeli halálát érzi, és hogy az országot veszélybe ne sodorja, kezdeményezi az alkotmány ellenére az electio vivente rege-1. Óriási botrány tört ki a király beszédének hallattán. A nemesség szószólói azonnal esküszegést kiáltottak, az ország (nemesség) 36 Stolicki 1997/1-2.252-254. 37 Kcaczewski 2002.183-189. 38 Lásd Ochmann 1977. monográfiáját. 152
