Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Czigány István: A furcsa oszmánellenes háború, 1661. Tévhitek és valóság

javaslatára az év tavaszán - az erdélyi török betörés veszélyére miatt -, Sziléziából 8000 főnyi hadtestet rendeltek az országba. Parancsnokává a győri végvidéki főkapitánnyá avanzsált Hannibal (Annibale) Gonzaga tábornagyot nevezték ki, az ellátás megszervezését főhadbiztosi rangban Nádasdy Ferenc országbíróra bízták.33 A Felső-Magyarországra rendelt sereg vonulásának részleteit - Wesselényi nádor és Lippay érsek előterjesztésére alapján - a Titkos Tanács hagyta jóvá. A testület ülésén a katonai ügyek mellett javaslatot tettek a magyar országgyűlés összehívására, amely a török veszély miatti katonai teendők megtárgyalása mellett segítséget kérhet a német birodalmi rendektől.34 Mivel a felső-magyarországi vármegyék és városok vonakodtak a császári katonaság ellátásától, a csapatok egy jelentős része el sem jutott Felső-Magyarországra. Nádasdy autoritása ebben a kérdésben keveset ért vármegyékkel szemben. De nem csak az országbíró járt így, hanem az a főméltóságokból (Wesselényi Ferenc nádor, Szelepcsényi György kalocsai érsek kancellár, Zichy István magyar kamara elnöke) álló bizottság is, amely hosszas tárgyalás után sem tudta elérni, hogy a védelem szempontjából stratégiailag fontos Kassa városa befogadja a Lamboy gyalogezred 600 katonáját.35

Barcsay Ákos fejedelemmé választatásával gyakorlatilag két fejedelem uralkodott Erdélyben, így még bonyolultabbá váltak az országrész viszonyai. 1659 nyarán mégis felcsillant a remény a helyzet rendezésére. Clement Radolt udvari kamarai tanácsos I. Lipót nevében megegyezett Rákóczival a Szabolcs és Szatmár vármegyékben lévő erősségeinek ideiglenes átadásáról és a hatalomtól való visszavonulásáról. Noha a diplomáciai akciót a magyar főrendek háta mögött bonyolították, az általuk is előnyösnek ítélt szerződés elfogadását ajánlották a fejedelemnek.36

Pozsonyban már tartott az országgyűlés, amikor Rákóczi a magyar főurak figyelmeztetése ellenére megtámadta Barcsayt (1659. augusztus 25.) és visszavette Erdély kormányrúdját. Ez viszont egyet jelentett a Lipóttal kötött egyezség felrúgásával, és újabb török támadást vont maga után. Reálissá vált a veszély, hogy Szatmár és Szabolcs vármegyét előbb-utóbb elfoglalják a török csapatok. Az Udvari Haditanács különösen Kálló és Szatmár várának oszmán kézre kerülése miatt aggódott, amelynek visszafoglalása már az országgyűlés kezdetén felvetődött.37

A Porta nem sokáig tűrte Rákóczi országlását. Szejdi Ahmed budai pasa a Vaskapu-szorosban ugyan vereséget mért a fejedelem hadaira, de a hadjáratát a tél beállta miatt csak tavasszal folytatta.

33 ÖStA KA Prot Exp 1658. März, fol 101., fol 105v.; ÖStA KA Prot Reg 1658. Aprilis 7. fol 73.; Huber 1898.519-520.; Prot Exp 1658. April. 137v.

34 ProtExp 1658. Februar fol63v-64.; Prot Exp 1658. April, fol. 141—142.

35 ProtExp 1658.April.fol 138.

36 Toma2012. 1184-1185.; Huber 1898.524-525.

37 Károlyi László Sennyei Erzsébetnek Pozsony, 1659. augusztus 15.GÉRESI 1887.395.

14