Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Gebei Sándor: A Rzeczpospolita "törökellenessége" a 17. század derekán

belüli egyensúly garantálása volt.22 Elnöke a mainzi érsek János Fülöp (Johann Philipp von Schönbom, 1615-1673) lett. Zrínyi Miklós horvát bán és Nádasdy Ferenc országbíró aktívan kampányolt nála L Lipót megválasztásáért.23 A magyar főurak a császárválasztás sikerétől az 1655-ös magyar királyválasztáson elhangzott Lipót-i ígéret valóra váltását remélték. Vagyis a törökellenes háború megindítását, Magyarország megszabadítását a töröktől.

I. Lipót sem királyként, sem császárként nem sietett beváltani ígéretét, sőt ellenkezőleg. Tétlenül nézte és tűrte az Erdélyi Fejedelemséget érő tatár pusztítást 1658- ban,24 de 1660-ban sem vállalkozott Várad felmentésére, vonakodva, de mégis csak elfogadta az oszmánok újabb hódítását Magyarországon, a váradi vilajet létrejöttét 1660-ban.25 „Mentő körülményként” feltétlenül említsük meg Lipót elkötelezettségét a lengyel fronton, de hozzátéve azt is, hogy a német-római birodalmi érdekek mindig is prioritást kaptak a magyarországi eseményekkel szemben. Komoly császári katonai kontingens tartózkodott főleg Nagy-Lengyelország területén, városaiban (Posen/Poznan, Thorn/Torun) egészen 1660 nyaráig, a „kis északi háborút” lezáró olivai (Oliwa, ma Gdansk egyik kerülete) béke ratifikálásáig. Az olivai ciszterci kolostorban 1660. április 23/május 3-án éjjel fél 12-kor aláírt, megpecsételt multilaterális szerződés Svédország és a Rzeczpospolita, illetve ennek szövetségesei a Német-római Birodalom és Brandenburg-Poroszország (1657 után vagyunk!) közötti „békét és barátságot” (Friede und Freundschaß) deklarálta, valójában a Baltikum sorsát szabályozta. Függetlenül attól, hogy X. Károly Gusztáv király 37 évesen Göteborgban 1660. február 13/23-án tüdőgyulladásban meghalt és Svédországot egy hattagú gyámkormány irányította a két szavazatra jogosult özvegy királyné, holstein-gottorpi Hedvig Eleonóra elnökletével, a Rzeczpospolita újabb livóniai területekről volt kénytelen lemondani Svédország javára. Livónia a Dvináig (Dünáig, ma Daugaváig, Dünaburg/Daugavapils kivételével) terjedő része véglegesen a svédek kezére került, János Kázmér és egyenesági utódai egyszer és mindenkorra lemondtak a svédek-gótok-vandálok királya titulusról (III-V art.). Az olivai béke22 http://www.ieg-friedensvertraege.de/treaty/1658%20VIII%2014%20Erster%20Rheinbund/t- 1931-22-de.html?h=3 [A 22 cikkelyes dokumentum interneten. Letöltve: 2017. január 22.], Schindling 1995.123-129. Idevágóan lásd még Aretin 1986. monográfiáját.

23 Lásd Toma disszertációját, http://doktori.btk.elte.hu/hist/toma/diss.pdf [Kézirat - letöltve: 2017. január 22.]

24 Karácson 1914. 228-229. - Köprülü Mehmed nagyvezír I. Lipótnak 1658 március végén: „A barátságra és a két fél birodalmára nézve szükséges, hogy a gonosz ember [II. Rákóczi György] bármi módon is megsemmisíttessék és elpusztuljon, ami által remélhető, hogy nemcsak a cselszövény és zavar lesz közülünk eltávolítva, hanem a köztünk levő barátság és jó viszony alapja is mindinkább erősebb lesz és meg nem zavartatik. " [kiemelés tőlem - G.S.]

25 B. Szabó2001.231-278.; B.Szabó2012.1015-1050.,-B.Szabó-Sudár2012. 1017-1047.; B. Szabó -Sudár 2013.931 -999.

147