Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Gebei Sándor: A Rzeczpospolita "törökellenessége" a 17. század derekán

fel, aki nem zárkózott el a „szent feladat” megvalósítása elől. Igaz, hogy ennek a tengeren és szárazföldön megindított háborúnak stratégiai célja nem a török kiűzése volt Európából, hanem a szövetkezett államoknak megfelelő béke kikényszerítése lett volna. Amíg Velence számára az előnyös béke Kréta és a hajózási útvonalakat biztosító szigetek zavartalan birtoklását jelentette volna, addig a Rzeczpospolitának egy győztes háborút lezáró béke a Moldva feletti szabad rendelkezést eredményezte volna. A lengyelek moldvai érdekeltsége viszont megkerülhetetlenül az Erdélyi Fejedelemség, Havasalföld magatartását érintette az oszmán-törökellenes háború idején. Ez utóbbi, Portától függő országok koalícióba való szervezését IV Ulászló magára vállalta, annál is inkább, mert a szeme előtt lebegett az a nagyszabású Báthori István oszmánellenes hadjáratának terve, amely hasonló koncepció alapján képzelte el a keresztények hadjáratát az iszlám világ európai perifériájának visszaszerzéséért.

Az Erdélybe érkező lengyel megkeresésről I. Rákóczi György fejedelem tanácsosa, Kemény János az Önéletírásában ekképpen számol be: „... az velencések az akkori lengyel királyt, Vladislaust, arra bírták vala, hogy török ellen hadat indítana, melyre martiolis és virtuosus király hajlandó is vala,..."2 IV. Ulászló „az római császárral maga is szemben lőtt vala, Nichespurkban [értsd: Nikolsburg - G. S.] menvén, ...”, majd „invitáló az keresztény királyokat, fejedelmeket, [...] azon pogányság ellen való hadra, ..."3 Ügyes konspiráció révén a Janusz Radziwill litván nagyhetman az „Öreg” Rákóczival Munkácson találkozott. A törökellenes „összeesküvés” leplezésére Radziwill moldvai rokonlátogatása szolgált, mivelhogy a kálvinista litván herceg Vasile Lupu moldvai vajda veje volt. Moldvából a hazafelé utat Brassó - Fogaras - Nagyszeben - Gyulafehérvár - Torda - Kolozsvár - Várad - Székelyhid - Szatmár - Munkács érintésével tette meg. Tehát, a „nagy kálvinisták” találkozója 1646. augusztus 22-től 29-ig, fényes lakomákkal és izgalmas vadászatokkal tarkítva itt, Rákóczi magyarországi birtokán zajlott.4 5 IV Ulászló lengyel király politikai érzékét jól példázza a követválasztás, hiszen a harminc éves háború katolikus-protestáns ellentéteiből okulva, azokon felül emelkedve, a kitűzött cél érdekében a megfelelő tárgyaló partnerre testálta a bizalmi feladatot.

Azt kell mondanunk, hogy a munkácsi találkozó sikeres volt, mert I. Rákóczi György fejedelem, „mint keresztény ember, és ki természeti szerént is az törököt igen gyűlölő ember vala”,s hajlandó volt vállalni a háborús kockázatot bő félévvel az

2 Kemény 1980.289.

3 Uo. 290.

4 Lukinich 1905.487-489.

5 Kemény 1980.290.

138