Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Komjáti Zoltán Igor: A katonai ellátás problémái és azok következményei az 1664-es felső-magyarországi hadjárat idején
és kérte az uralkodót, hogy a Szakolcára szánt katonákat rendelje máshová.63 A fosztogatások és álladopások nagyobb valószínűséggel akkor történtek meg, amikor nem hópénzes, azaz nem táborba szállt és regisztrált katonák törtek rá a településekre, hiszen azokat ediktumok tiltották a hasonlók megtételétől. A bajokat tehát nagyobb részben a szabad hajdúk és egyéb csavargó életmódot folytató, irreguláris rétegek okozták. Koháry István panaszkodott a nádornak, hogy az ő katonáinak nevében szabad hajdúk és „csipke nemes emberek" rengeteg bűntettet hajtottak végre, sőt arra is hivatkoztak, hogy ők Wesselényi Ferenc nádori toborzó pátensének hatálya alá tartozó katonának számítanak. Koháry hosszú távon nem tartotta megoldásnak, hogy a nádor kibocsátotta a pátenst, mert Wesselényi elvileg jót akart volna azzal, hogy a zászlók alá gyűjti őket, de az említett személyek nem hagytak fel garázda életmódjukkal, hanem fő megélhetési forrásnak a zsákmányolást tekintették. Ezért Koháry a toborzó pátenset visszaküldette Wesselényinek, azzal exkuzálva magát, hogy nem a nádor iránti tiszteletlenség sarkallta erre, hanem az, hogy a szabad hajdúk és a többi kóborló elemek egyáltalán nem regisztráltatták magukat a reguláris magyar hadak táborában, és éppen ezért a török ellenes hadműveletekben sem vettek részt, sőt permanens gaztetteikkel tovább rontották az amúgy is rossz katonai-polgári együttélési viszonyokat. Persze - tette hozzá Koháry - a reguláris katonák között is előfordultak gaztevők, mint például nemrég Illésházy István két embere szökött meg a saját csapatától „jó falka barmot” hajtva Trencsén városa felé.64 Esetleges megoldás lehetett a károsultak részéről az is, ha az eladásra szánt elhajtott marha megvételét a nádor megtiltotta a bánya- és szabad királyi városok bírálnak. Koháry István szécsényi birtoktesteiről a Hont vármegyei birtokokra átmenekített marhákból raboltak el többet június 7-e környékén korponai katonák, és valamelyik bányavárosban rögtön eladták azokat, sőt még könnyű dolguk is volt, mert a bírák nem nézték az állatok eredetét, mivel részesültek a haszonból. Koháry szerint egy erős vásárlási tiltással meg lehetne akadályozni azt, hogy a lopott marhák hamar gazdára leljenek; a tolvajokat hamarabb lefülelhetik, és így jóval könnyebb lenne az eredeti birtokoshoz való visszajutás is, mint ha már az új tulajdonostól kellene visszakövetelni az állatokat, aki szintén jogot tartana rá, mivel fizetett érte.65 A birtokok tulajdonosai, tiszttartói, magisztrátusai, ha tehették, időben kérték Koháry István (mint a hadjárat idején a magyar hadak főparancsnokának) protekcióját a katonák fosztogatásai ellen. Egresdy Baltazár egy Sztrecsény (ma Strecno, 63 MNL OL E 199, 8. doboz, 7. csomó, IV/2. tétel, Ne 182, Wesselényi Ferenc fogalmazványai a királyhoz, Wesselényi Ferenc levele I. Lipóthoz (Mosonszentmiklós, 1664. március 21.). 64 MNLOLE 199,4.doboz,61.pallium,fol. 13-14,ArchivumfamiliæWesselényi(1583-1732), Koháry István levele Wesselényi Ferencnek (Nagyugróc, 1664. május 26.). 65 MNL OLE 200,11. csomó, 32. tétel, foL 5-6, Acta Diversarum Familiarum 1527-1867, Koháry István levele Wesselényi Ferencnek (Léva alatti tábor, 1664. június 10.). 132
