Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Komjáti Zoltán Igor: A katonai ellátás problémái és azok következményei az 1664-es felső-magyarországi hadjárat idején
hogy ha már nem tudnak ellátást biztosítani nekik, akkor legalább engedjék ki őket a városból. Az illetékesek ezt figyelembe sem vették, és csak írásbeli utasítás megléte esetén lettek volna hajlandók kiengedni a szegény embereket. A nyitrai plebejusok azonnal követséget küldtek a fővezérhez, ezeket a sorokat írva: „...az Istenért kérjük Nagyságodat, méltóztassék mind az német és magyar tisztviselőknek írni, hogy bocsássanak ki békével, az ki hol talál maga fejének ideig való mentséget, mehessen oda, kicsiny javacskájival együtt, talán csak egy hétig is elválik dolgunk, mert az eb teljességgel reánk feni fogát... ”51 Az ellátmány hiánya visszaéléseket szül A táborba szállt csapatok tehát nem rendszeresen kapták meg zsoldjukat, és ha élelmezésüket a vármegyék rendelkezésre is bocsátották, a katonák visszaéléseket követtek el, olyan mértékben, hogy abba már Koháry Istvánnak is bele kellett avatkozni. Civil személyeket bízott meg azzal a feladattal, hogy szerezzenek információkat a falvakból eltulajdonított gabona és élelmiszer sorsáról. A Nyitraszerdahelyen (ma Nitrianska Streda, Szlovákia) lakó Horváth János is ilyen személy volt, aki beszámolt neki arról, hogy bizonyos jobbágyoktól megtudta, hogy Gímes (ma Jelenec, Szlovákia) vára felé hordják olyan katonák és hajdúk, akik a táboron kívül laknak, de hogy valóban Gímesbe viszik-e, vagy a falvakba is, arra nem tud választ adni. Arról is tud, hogy illatnyai és szelesinai (ma Szelezsény, Szlovákia) emberek Gímes várából származó hajdúknak adják ki magukat, és így szereznek élelmet. Horváth azt is tudtára adta megbízójának, hogy nehéz bármit is kiszedni az élelemszállító hajdúkból és fegyveres katonákból, mert ha a jobbágyok bármit kérdeznek tőlük, vagy túl közel mennek hozzájuk, rögtön elutasítóvá és morózussá válnak.52 Az állatokat eltulajdonító katonák visszaéléseinek feltérképezésére és a kártétel nagyságának megállapítására, valamint a jóvátétel megkezdésére jelentéseket is várt Koháry István a környező települések elöljáróitól vagy birtokosaitól. Ebeczkyjánosnak például a Nyitra alatti táborból írt, hogy a Verebélyről (ma Vráble, Szlovákia) elhajtott szarvasmarhákat bizonyos Róka Péter valóban Zólyomba hajtotta-e eladásra. Ebeczky azt felelte, hogy az említett katona egy másik bányavárosba, Selmecbányára vitte az állatokat, tehát ott kell keresni azokat.53 A június 14-én visszafoglalt Léván június végén Csáky Zsigmond lett az ideiglenes várparancsnok. Koháry Istvánnak írt leveleiben több adatot találhatunk a táborba szállt katonák visszaéléseiről. Többek között a saját birtokairól, Vámosmikoláról, 51 MNL OL 40574. tekercs Ne 443. (SABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Nyitra város plebejus lakosságának levele Koháry Istvánnak (Nyitra, 1664. július 9.) 52 MNL OL C 1297. tekercs Ne 15933, (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V), Horváth János levele Koháry Istvánnak (Nyitraszerdahely, 1664.május 1.). 53 Uo. Ne 15934, Ebeczky János levele Koháry Istvánnak (Zólyom, 1664. május 13.). 128
