Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Nagy László: Az egri várban 2014-ben végzett főbb régészeti munkák ismertetése
NAGY LÁSZLÓ helyes, akkor a feltárt anyag földbe kerülését az ostrom idejére vagy közvetlenül az utánra, tehát 1596. szeptember-októberre tehetjük. Sőt, véleményünk szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a keltezést tovább pontosítsuk. Forrásaink ugyanis leírják, hogy az ostrom után a várat elfoglaló török hadak - bosszút kívánván 21. Az 1. sír alatt előkerült 16. századi fazék (fotó: Lónyainé Nagy Éva, Dobó István Vármúzeum) állni a császári seregek ugyanabban az évben, Hatvan felszabadításánál elkövetett vérengzéséért - a várban levő németeket lemészárolták.15 Nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy az elhunytak legalább egy részét ekkor, tehát a vár 1596. októberi elfoglalása után végezték ki, és a törökök - akik érthetően nem törődtek a rendes temetéssel - helyezték őket gödörbe és hordták rájuk a szemetes-törmelékes réteget. A feltárás vége felé közelítve a kivitelezőkkel történő egyeztetés16 alapján az Ispotály-pincétől számított cca. 6 m hosszú sávot nem tártuk fel. Itt fúrásos módszerrel egy 10 cm átmérőjű lyukat fúrtak a kívánt 1 m-es mélységben az addig feltárt terület nyugati szélétől egészen az Ispotály-pince mellett lévő aknáig. A feltárás itt ismertetett eredményei természetesen nem tekinthetők véglegesnek, mivel a későbbi feldolgozás még számos 15 Az 1596-os ostromról részletes, de kritikával kezelendő forrásként lásd Claudio Cogonara császári lóhadmémök beszámolóját, mely az említett vérengzésről is szól. A forrás magyar közlése: Kovács 1965.15-21. 16 A csontvázak alapos feltárása és dokumentálása mivel egy páratlan értékű leletegyüttesról van szó az ásatásra eredetileg szánt időt nagymértékben megnövelte. A kivitelezés meggyorsítása érdekében ezt az örökségvédelmi szempontból is elfogadható (a kis átmérőjű fúró nem okozott érdemi kárt a terület rétegsorában, falakat pedig nem vágott át) kompromisszumot kellett megkötnünk. olyan új eredményt hozhat, melyek a fenti munkahipotéziseket módosíthatják. Egyúttal arra is felhívnánk a figyelmet, hogy a minél teljesebb körű információszerzés érdekében az ásatás folytatására lenne szükség. Egyrészt a most feltárt terült kibővítésével, északi és déli irányban újabb szelvények nyitásával pontosítani kellene a csontvázakat tartalmazó gödör kiterjedését, illetve tágabb környezetét, a 16. századi terepszintet is érdemes lenne megismerni. Ugyanilyen fontos lenne viszont a csontvázakat tartalmazó objektum átvágása, ezáltal az alatta levő rétegek meghatározása. Most csak egy minimális részen, a 2. szelvény területén volt lehetőségünk átvágni a felszínt, és közvetlenül alatta egy erősen köves, törmelékes réteget találtunk. Nem kizárt, hogy a vár 16. század második felében végzett nagyléptékű átalakításai során valamilyen planírozás történt, és az ide hordott törmeléken alakították ki azt a feltűnően kemény, letaposott járószintet, melyen a csontvázak feküdtek. E hipotézis azonban nem bizonyítható teljes értékűen addig, amíg a terület nagyobb mérvű régészeti feltárása nem történik meg. Szép bástya A közművezetékek építése mellett a vári felújítási munkák egyik fontosabb elemének a közismert nevén Szép bástya, valódi nevén Délkeleti ágyúdomb felújítása tekinthető, melynek felújítása jelentős földmunkát igényelt. Először tetejének déli és délnyugati oldalán kellett nagyobb mennyiségű földet elhordani. Ennek oka az volt, hogy a bástya alatt a déli és délnyugati oldalon a későbbiekben tervezett munkavégzés előfeltétele az volt, hogy a bástya felső részein a laza, omlásveszélyes földrézsűt annyira elszedjék, hogy alatta biztonságosan lehessen munkát végezni. Csakhogy ez a veszélyelhárító munka kézzel nem történhetett meg a balesetveszély miatt (a rézsű tetejének e része rendkívül omlásveszélyes volt), ezért első körben gépi erővel indult meg a föld elhordása a bástya tetejéről. Feltárásról - bár a helyszín fontossága indokolta volna - a balesetveszély miatt szó sem lehetett. Örökségvédelmi szempontból ez tragikus szituációt eredményezett, de az akkori kényszerű helyzetben nem tehettünk 85 22. A 4. sz. váz alatt előkerült arany éremkincs előkerülésekor, illetve restaurálás után (egymás mellett az egyazon érméhez tartozó elő- és hátlapok) (Balra a szerző totója, a jobb oldali tárgyfotókat Lónyai Nagy Éva készítette)
