Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Fodor László: Az egri külső vár területének kutatása az 1980-as évek végén
FODOR LÁSZLÓ teljesen abban az alakjában került a felszabadító seregek kezére, ahogyan a 16. század második felében kiépült. A török 91 évig tartó megszállása alatt alig épített valamit az új, hatalmas erődítményhez. De ha az utolsó ostrom nem is rongálta meg számottevően, a kellő karbantartás hiányában a hódítók ideje alatt az idő már kikezdte falait és épületeit. A 17. század utolsó évtizedéből jelentések és felterjesztések tucatjait olvashatjuk, amelyek hol az egyik, hol a másik bástya vagy falszakasz leomlásáról számolnak be, ezek lebontását vagy helyreállítását sürgetik, és csak nagyritkán szólnak egy eredményes helyreállítás megtörténtéről. Jellemző a vár állapotára Butler János várparancsnok 1700. június 23-i jelentése, amelyben megírja, hogy helyreállítás hiányában a vár hamarosan elpusztul. Pusztulását végül is mégsem a kormányhivatalok nemtörődömsége és pénztelensége okozta. 1702. február 7-én a bécsi Udvari Kamara -1. Lipót és a haditanács - hoszszas tárgyalásai alapján elrendeli 18 magyarországi vár, közöttük Eger vára lerombolását.1 Ugyan a török kiűzésével ezek a várak védelmi jelentőségüket elveszették, fenntartásuk pedig aránytalanul nagy költségeket emésztett volna fel, a rombolás mellett mégis leginkább politikai meggondolások szóltak, hiszen érthető módon ezek a várak (különösen Eger!) a függetlenségükért küzdő magyarság támaszpontjai (mint például a Rákóczi szabadságharc idején ez meg is történt) lehettek. A rendelet kimondta, hogy a várak minden külső és belső erődítését, sáncait, bástyáit és tornyait le kell rontani, és árkaikat be kell temetni. Egernél megjegyzi, hogy a város körítőfalait továbbra is fenn kell tartani, és csak a várat magát kell megsemmisíteni, ahonnan az ágyúkat, muníciót és egyéb felszerelést Budára kell szállítani. A rendelet előírta, hogy a rombolásnál mely hatóságoknak kell képviseltetniük magukat, a költségek fedezésére pedig a magyarországi kamarákat kötelezte, míg a szükséges jobbágymunkaerő kirendelését helyben kellett megoldani. Mivel Eger egyházi tulajdonú vár volt, a tekintélyes egri egyházi vezetés befolyással volt a bécsi törvényekre abban, hogy a vár leépítését szakaszosan végezzék, majd utóbb, hogy a belső várterület megmaradhasson.18 A területen végzett kutatásaink, vizsgálatink Az általunk végzett itteni kutatás érdekében ismételten meg kell jegyeznem, hogy köztudott volt, hogy a terület alatt húzódik az 1700-as évek elején szétrobbantott, romokban heverő külső vár, hiszen ezért volt itt évekig építési tilalom érvényben. Azonban akkor úgy tűnt, hogy a hatóságok erről vagy megfeledkeztek, vagy félreinformálták egymást. A hatóságok felé nem kis meglepetéssel szolgált, amikor kiderült, hogy itt a külső várra irányuló kutatások, régészeti munkák soha sem voltak, de a kérdéses tilalom feloldása sajnos már megtörtént. 1989 végén, késő ősszel, és a következő év kora tavaszán pár hetes kutatómunkával sikerült az egykori Ó-kapu bástyát (Gárdonyi utca 5-7.), valamint a kapcsolódó déli-délkeleti falnyomvonalat (Andrásbíró utca 2-4. és 8. szám) építéstörténetileg tisztázni és dokumentálni. Természetesen csak a még üres és eladásra váró, netán frissen bontásra ítélt porták jöhettek szóba, így kaptunk lehetőséget három lakóháznál kisebb kutatási munkák elvégezésére. Gárdonyi utca 5. szám (kutatóbázisunk) Tipikus paraszti vagy külvárosi kapás ház, 19. század végi, 20. század eleji építésű három osztatú lakóház kisebb bővítésekkel, a Gárdonyi utca felé eső szoba alatt rossz állapotú, tipikus egri 9. A Gárdonyi utca 5. számú ház építkezésénél megtalált nagyobb fal Feltehetően az Ó-kapu bástya részlete, mely beépült az új házba 10. Gárdonyi utca 5. számú ház belső várfal részlete Détshy 1967.119 121, Sugár 2002.196. 18 Déthsy 1963.20-21, Sugár 2002.196. 69
