Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Héczey Markó Ágnes et al.: A markazi vár romja, avagy mindaz, amit ásatás nélkül tundi lehet róla
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 2. sebb, közepes méretű megmunkálatlan, lapos és kavicsszerűen kerek kövekből, vöröses és szürke andezitből rakták, jó minőségű kavicsos, homokos soványítású, de magas mésztartalmú fehér kötőanyagba. A külső falsíkokat és különösen a délkeleti falsarkot válogatott, a belsőnél valamivel nagyobb méretű, kifelé megmunkált kövekből falazták síkra. Jellemző, hogy a kövek mérete, átmérője felfelé csökken. A falat körbevevő árkot ma csak sejthetjük, az északi sarok helyén is csaknem teljesen betemette a vár falainak építőanyaga. A vár déli fala tartogatta a legtöbb, az építéstörténetre vonatkoztatható információt. A fal középső része ugyan jelentősen kiromlott, ám a nyugati szakaszon jól látható volt egy függőleges falelválás, mely a várnak egy korábbi délnyugati sarkát mutatta. (6-7. kép) Az elválásban jól felismerhető volt a korábbi rézsűs lábazat, ettől keletre a textúra megegyezett a keleti falban tapasztalttal, míg tőle nyugatra később láthatóan hozzátoldottak egy kb. 7 m-es falrészletet, másfajta falrakással. A nyugati toldáskor valószínűleg kialakítottak egy ablaknyílást, melynek keleti szárát a falelválás alkotta, könyöklője érzékelhető volt, nyugati kávája viszont már kiromlott. A nyílásrészlet alatt, és azzal egyvonalban, a külső falsíkon építési állványzat rögzítésére szolgáló gerendafészkek részben kiromlott maradványai is látszanak, a délnyugati sarokhoz közel, a mai felszín felett egy méterrel pedig egy falazott, de belül eltömődött kifolyónyílás van. A fentiekből adódóan a vár nyugati falának egészét is a nyugati toldásnak kell tartanunk. Egy szakaszon kiromlás látható, tőle délre pillérszerűen fennmaradt, minden oldalon teljesen kiomlott faldarab áll. A falmagot kisebb, közepes méretű megmunkálatlan kövekből rakták, jó minőségű kavicsos, homokos soványítású, de magas mésztartalmú fehér kötőanyagba, a külső falsíkokat válogatott, a belsőnél valamivel nagyobb méretű, kifelé megmunkált kövekből falazták erősen rézsűsre. A nyugati fal északi szakaszának pillérszerű fennmaradásának oka talán az lehet, hogy eredetileg itt nyílás volt a falban, amelyet a víz mosott egyre nagyobbra, míg végül át nem szakította a falat. Sajnos a feltételezett nyílás a másik oldalon is olyan mértékben kiromlott, hogy annak nyoma nem vehető ki. A leírt falhiány ma természetes vízfolyásként működik, amely a vár platójáról vezeti el a vizet. A vár platójának a nyugati fallal párhuzamos kb. 5 méter széles szakasza több méterrel mélyebben fekszik, mint a tőle keletre eső rész. A szintkülönbség pontos mértékét ugyan csak a terület eredeti járószintjeinek feltárásával lehet meghatározni, annak aránya azonban ma is jól érzékelhető. A szintkülönbség a meredeken lejtő nyugati hegyoldallal és a nyugati irányú bővítéssel magyarázható. Mivel a toldás már a hegyoldalban történt, a nyugati fal mellett húzódó észak-déli irányú épületszárnyat alá kellett pincézni. Az épületszárny déli oldalán egykor látott lépcsőt a felszíni nyomok alapján már nem érzékelhettük. Az épületszámy lefedésének módjáról és helyéről a délnyugati sarok közelében lévő részletek alapján lehet fogalmunk. A déli körítő fal e szakasza kívül ugyan erősen mállott, belső síkja azonban csaknem teljesen ép. Jól látható egyrészt a külsőn megfigyelt beforduló, lépcsőzetes tagolású falsarok, és a hozzáépült nyugati bővítés, a mai délnyugati külső falsarokkal. A vár bővítés előtti állapotában ez a lépcsőzetes tagolású fal lett volna a külső sarok, amely a nyugati irányú bővítés után belső osztófal részévé változott. A külső leírásánál már említett ablak - amelynek egyik szára a korábbi fal síkja - bal oldalán két, szabályosan falazott gerendafészek látszik. A síkfödém szintje tehát meghatározható, a kis ablak pedig pince szellőzőként funkcionálhatott, és talán egy ugyanilyen ablak volt a nyugati fal északi szakaszán, a már teljesen kiromlott részen is, a pillérszerűen fennmaradt falszakasz déli oldalán. Valószínű, hogy az egykori várudvar szintje közel lehetett a maihoz, ezt a vár belsejében a mai felszínen lévő sziklakibukkanások igazolják, ehhez képest lehetett mélyebben a nyugati szárny alatti pince. A déli és a keleti oldal egykori beépítettségéről csak további kutatással lehet információt szerezni. Elképzelhető, hogy a falak mentén beforduló épületszárnyak kis udvart zártak közre, de egyelőre az sem zárható ki, hogy a falaknak támaszkodó, egymástól független, akár könnyűszerkezetes épületek álltak laza beépítésben. A belsőben, a várudvar közepén, több a hegygerincre fűződő terepalakulat. A jelenleg 1-2 méter átmérőjű, sziklás, törmelékes betöltésű lyukak szerepe, az alattuk lévő mélyedések eredeti értelme természetesen csak további kutatásokkal állapítható meg, de nem volna meglepő, ha az egyik ciszternának bizonyulna. A vár belsejében a felszínről három középkori kerámiatöredéket gyűjtöttünk. (8. kép) Az egyik egy barnára égett, jól iszapolt anyagú, kézikorongon készült fazék peremének kis töredéke. A perem alacsony, kihajló, kifelé elkeskenyített, sekély fedőhoronnyal képzett. A darab valószínűleg 14. századi. A másik egy halvány vörösre és szürkére rétegesen kiégett, kézikorongon készült fazék, váll és peremének kis részlete erősen kihajló, tagolása letört. 13-14. századi darab lehet. A harmadik egy vörösre és barnásszürkére kiégett, jellegtelen, díszítetlen oldaltöredék a 13-14. századból. Összességében véve - és a bevezetőben feltett kérdésre válaszul - megállapíthatjuk, hogy a vár biztosan elkészült, hiszen bővítették is. A birtoktörténet, a leletanyag és az analógiák alapján a vár építésének idejét a 13. század utolsó harmadára, a 14. század első évtizedeire, de mindenképpen a Kompoltiak nánai és visontai ágának szétválását követő időszakra tehetjük. Nem tudjuk, mennyi idő telt el az első és második periódus közt, ugyanígy nem ismert a pusztulásának ideje továbbra sem. Egyetértünk azokkal a megállapításokkal, melyek szerint mivel a későközépkorból sem ismert írásos említése, az I. Károly által Csák Máté szövetségesei ellen vezetett háborúk következtében hagyták fel. 38
