Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Kárpáti János: Régészeti meglepetések az Egri Líceum épülete alatt
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 2. sorsa, a térképrajzoló azonban, bízva jövőjében, UNIVERSITAS-ként jelöli. Visszatérve a terület vizsgálatához, a Líceum látható kerékvetőinek szintje, az előcsarnok kelheimi kőlapjai szintje 161,01 Bm, még így is a város egyik legmélyebb pontját jelentik ma is. Vizsgálatunk tehát a 16. századi hadi úttól, a Líceum építésének kezdetéig az utca szintjének lassú, de biztos változásait, a szintek egyre magasabbra emelkedését mutatta be, amely azért fontos, hogy a Líceum udvarán ásott, hosszú kutatóárkokban lévő rétegeket, az itt előkerült falakat, ezekhez a változásokhoz hozzárendelhessük. A déli „pinceig” nyugati felében egy 16-17. században használt kőből rakott kút, vagy ciszterna részleges feltárását végeztük el. E körül a pincefalak nagymértékű, 40 cm-es irányeltéréssel kerültek egybeépítésre, tehát egy hibás építési csatlakozási pont helyszínén vagyunk. A ciszterna körül két kisméretű szondában lemélyítve, egyegy Árpád-kori objektum maradványának körvonalai rajzolódtak ki, teljes feltárásuk azonban nem állt módunkban. Egy később készült szakaszhatároló átjáróig vizsgálva a területet, a ciszternától keleti irányban a folyosóág átmetszette azokat a falakat, melyeket az udvaron, az 1. sz. kutatóárokban 2009-ben megtaláltunk. A falak lenyomata mindkét homlokzaton vizsgálható, a rétegek rajza eligazít bennünket arról, hol húzódott a terepszint a falak építése korában. Az is látható, hogy a falaknak lábazati kiugrásuk volt, tehát az alatt -, alapfalakról beszélhetünk. Ez egyezik az előbbi terepszinttel, tehát a megfigyelések egymást kiegészítik. Az itt készült mélyítés során újabb adatokat kaptunk az alapfalról is, mely még ettől is lejjebb hatol. A ciszternától nyugatra egy mélyebb, nagyobb méretű szondát vágtunk az altalajba, de itt már az Árpád-kori szint alatti geológiai szakaszban jártunk, vagyis a nyirkos, agyagos, vályogos rétegben, melyben ember még nem járt. Viszont szürkés színű metszetében függőleges, rozsdásbarna, vékony lenyomatokat figyelhettünk meg, melyeket növényi nyomatoknak, nádmaradványoknak gondoltunk. Meghívásunkra, a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága szakemberei, majd Füköh Levente, a gyöngyösi múzeum igazgatója is megtekintette a réteget. A részletes vizsgálathoz ki is emeltünk az árok oldalából egy nagy tömböt. Sajnos az életnek semmi nyoma nem mutatkozott a rétegsorban (pl. csigák), amely segítette volna a megismerés folyamatát.5 Az előbb említett, pinceágakat lehatároló átjárótól keleti irányban, már boltozott folyosóról beszélhetünk. Ebben az ágban került elő, a már 2003-ban dokumentált, és a terveken is szereplő kutatóakna, amelyben a talajvíz mellett jelentős mennyiségű olaj is akadt. Közelebbi vizsgálatával megállapítottuk, hogy keleti oldalfala egy falmaradvány, amelyet nem vettek észre az előző leásás során. A kutatószelvény korábbi leásási szintjén, alján 17-16-15. századi kerámiatöredékeket találtunk az eredeti helyükön. Továbbá vizsgálatunk, mélyítésünk során kiderült, hogy Árpád-kori kerámiatöredékek vannak az „in situ” rétegben. A 2003- as kutatószelvény tehát igen tanulságos volt számunkra. A szelvényt nyitva hagytuk, a talajvízszint, és a fűtőolajfolt ingadozás megfigyelésére. Tudjuk, hogy a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején háztartási fűtőolajjal fűtöttek a Líceum kazántermében. E célból 3 db nagyméretű olajtartályt helyeztek az udvar szintje alá, az udvar délkeleti sarkába, ahonnan a fűtőolaj szétszivárgott a talajba és a talajvízbe. így a déli pinceág keleti fele számunkra régészetileg vizsgálhatatlanná vált. A pincefolyosó keleti fele, itt valóban annak tekinthető, hiszen ez a szakasz boltozott. A folyosóból az épület déli szárnya alá nyíló helyiségek kőkeretes nyílásúak, tehát egykor valóban használatra szánták őket. Ez a boltozott ág, a torony lépcsőlejáratától indul déli irányba és az épület keleti szárnya alatt a sarokig húzódik, ezt követően a déli épületszárny alatt folytatódik egészen az osztófalig, majd az oldalfal kissé tovább vezet, egészen a szabálytalan csatlakozásig. Tehát tervezték a pincefolyosó további boltozását is, azonban ismeretlen okból ez nem valósult meg. A boltozott folyosószakasz egyik kőkeretes nyílása egy nyolcszögű középpillérrel alátámasztott boltozatú nagyterembe vezet. Mivel két ilyen terem készült, s mindkét terem járószintje adott, és azonos mélységben van, ezt a tervezéskor és kivitelezéskor figyelembe vették, vagy a talajvíz miatt, vagy a szint léte egy korábbi történeti szintre utalhat. A talajvíz eredete a tőlünk nyugatra emelkedő Hajdúhegy lábához köthető. A víz az Érseki palota alatti területről, talán az ottani pinceszintről érkezik ide (lásd a 19. századi érseki dézs-5 Puköh Levente szóbeli közlése. 6. Eger, Líceum. Torony alja, 17. századi beásásból előkerült női portré medalionban, (fotó: Kárpáti János, 2010) 134
