Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Jankovics Norbert: Eger városfala és a jezsuiták. Falkutatással járó épületkutatások az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium épületében és telkén
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 2. tufa, agyag- és mészrögös, apró, fekete kavicsos habarcs). A két utóbbi, a 20. század első felében keletkezett javítás, újjáépítés. A Bródy Sándor utcai szakasz a 19. század folyamán épült fel, annak kora újkori előzménye nem volt, támpillérei a 20. század második felében keletkeztek. Az városfal fennálló szakaszának építéstörténete Eger városát, eltérően a vártól, a középkorban valószínűleg nem körítetté összefüggő kőfal. A kora újkori forrásokból valószínűnek tűnik, hogy a várost körülvevő palánkot a fokozódó hadi helyzet miatt, szakaszosan kezdték kőfallá átépíteni az 1570-es évektől. A munka nagyobb része talán készen állt a 16. század végére, de teljes befejezése csak a török megszállás után, a 17. század elején történt, w Az egri Gárdonyi Géza Gimnázium mai telkének nyugati végében meredeken emelkedő szint a középkorban is meglévő eredeti terepadottság volt, amelyhez a kora újkori falat építők igyekeztek alkalmazkodni, így a kőfalakat a természetes magaslatok peremére, a sziklafelszínre építették. A korabeli metszetábrázolások természetesen csak közvetve alkalmasak az egykori viszonyok értékelésére, de valószínűnek tűnik, hogy a város nyugati peremén lévő, azaz a Gárdonyi Gimnázium mai telkének nyugati határára eső, hosszabb egyenes szakasz a két, ötszögű bástyával, az építkezés korai fázisában, a 16. században elkészült. A bástyák közül a déli - alaprajzát és eredeti falszöveteit megőrizve - maradt fenn, az északit talán már a 17. század folyamán, eredeti alaprajzon újjáépítették. A Hódoltság időszakában természetesen a törökök is folyamatosan gondoskodtak a fal fenntartásáról, amely épségben érte meg a város visszafoglalását. A máig meglévő városfal szakasz fennmaradásának valószínű oka az volt, hogy ezt az itt letelepedő jezsuiták már a 17. századtól telekhatárként, ill. kerítésként kezelték.14 15 16 A városfal mögötti részen az eredeti terepszintet a 17. század végétől véséssel alakították a mai formára, így az eredetileg is meglévő erősen emelkedő terep, a Városfal és Széchenyi utcák közötti szintkülönbség még hangsúlyosabbá vált. Az északi bástya csaknem teljes elbontására a 18. század közepe után került sor, de ekkorra már mindkét kora újkori védmű funkciót nyert, mint kerti építmény. A 18. század elején a tartományi rendfőnök által írott levél szerint „az udvar nyugati részén egy szikla s alatta 14 pince van. Fölötte megy a városfal, két bástyával, ezeket a rendtagok használhatnák, éspedig az északit berendezhetnék nyári ebédlőnek" és „az ebédlő fölé teraszt lehetne építeni, ahonnan betekintés nyílnék a falon kívül nyugatra fekvő majorba.” A déli bástyában ugyanekkor Xavéri Szent Ferenc kápolnájának berendezését javasolja „a ragályos betegek céljaira”.i6 1773-ban, a jezsuita rend feloszlatás idején a déli bástya Zirckler János festő lakhelyéül szolgált, az 1800 körüli emeleti alaprajzon pedig Lusthaus-nak (kerti laki, hűsölő) nevezte a rajzoló.17 A bástya ekkor legalább kétszintes építmény volt, amelynek felső szintjére csigalépcső vezetett. A két bástya 14 Sugár 1969.179-181,184-185., Berecz 2006.558-559. 15 Voit 1972.528., Bozóki-Csomortány 2010.1. még 14. jegyzet. 16 Voit 1972.530. 17 Kasubba 1902.10-11.,Nagy 1914. 13.,Voit 1972.538,549. közötti részen a várfallal párhuzamosan kiépült támfalak között kert terült el, az egyes szinteket lépcsők kötötték össze a Povolni-féle rajz tanúsága szerint. A forrásokból egyértelmű, hogy a jezsuita telek nyugati fele nem csak egyszerűen hátsó része volt a rendház és iskola udvarának, a várfal pedig nem csak kerítésként funkcionált, hanem a terület aktív használatát feltételezhetjük. A telek északi részének mai osztása, a Városfal utca felé eső magasabb, ill. az alacsonyan fekvő udvarral, szintén már a 18. század elejére kialakulhatott, határukat a városfal vonala jelölte ki. Az udvar alsó részén lévő maradványok ahhoz az istállóhoz köthetőek, mely a 18. század második felében épült fel, és jól látszik a Povolni rajzon. A 19. század folyamán a jelek szerint az északi bástya új, nyugati falát meg kellett erősíteni, kapunyílását ekkor befalazták. Az utcai kapcsolatot ezt követően a fal egyenes, tagolatlan szakaszán vágott átjáró adta. A városfal első, nagyobb felújítása, a falak köpenyezése, és talán az istálló bontása is a 19. század második felére, legkésőbb a 20. század elejére, a gimnázium Széchenyi utcai szárnyának felépítési idejére tehető. Ezt követően a 20. században csak kisebb-nagyobb állagmegóvási munkák zajlottak. A falak egyenes szakaszainak állapota ma közepes-rossz, a bástyamaradványoké, különösen az északié, rossz-életveszélyes. A növényzet a felső részeken mindenhol megtelepedett, a kifagyások, és kidőlések egyes részek leszakadásával fenyegetnek. A telek jelenlegi állapota, a városfal környezete a műemlék jelentőségéhez és a gimnáziumhoz is méltatlan. Utószó Az egri Gárdonyi Gimnáziumban telke a 16. század végétől folyamatosan nyerte el mai beépítését, épületrészei formájukat, és funkciójukat. A 2015-ben végzett kisebb kiterjedésű falkutatások eredményeinek közzétételét, és az iskolaépületnek a templomtól elszakadó, önálló tárgyalását több okból is tanulságosnak és fontosnak tartom. Egyrészt, bár közhelynek számít, de talán nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a falkutatással járó épületkutatás alkalmas lehet a hiányzó írott forrás pótlására, ill. a meglévő források értelmezésre, ezzel pedig, még egy kisebb volumenű és kiterjedésű kutatás is hozhat hosszabb távon máshol felhasználható eredményt. Másrészt fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy az épített örökség megszokott, olykor talán megunt, mindennapi életben részt vevő, és ezért nem kellően megbecsült példányai olykor értékes, évszázados formáikat őrzik észrevétlenül, mint esetünkben a kollégiumi szárny és egyes műrészletei (pl. nyílászárók). Végül az egykori védőmként szolgáló városfal kerítésként, majd kerti építményként való fenntartása, fennmaradása olyan építészeti kontinuitás, speciális „együttállás”, amely egyszerre fizikai és szellemi objektum. A kettős minősége miatt lehet egy város történetének megismételhetetlen része, ezzel a nemzet valódi, utólag meg nem építhető történeti identitásának őrzője. 126
