Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Jankovics Norbert: Eger városfala és a jezsuiták. Falkutatással járó épületkutatások az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium épületében és telkén
JANKOVICS NORBERT Célunk a korábbi kifestések, osztófalak, és az esetleges egyéb épített szerkezetek nyomainak feltárása, megfigyelése és periodizációjuk meghatározása volt. Kutatószondákat és sávokat nyitottunk a helyiségek belső falain, a nyugati falfülkék belsejében és környékén, a falcsatlakozásoknál, az egykori fűtőberendezések feltételezett helyén, továbbá a nyílások körül. Az első emeleten, az általunk 4. számmal jelzett helyiségben nyitott kutatószondák alapján megállapítható volt, hogy a szoba összes fala azonos korú, és azokon mai is az igen vastag, eredeti barokk vakolat található. A falazat kötőanyagával megegyező vakolóhabarcs világosszürke színű, magas mésztartalmú, és a falazatokat kisebb-nagyobb méretű tufakövekből és téglákból vegyesen rakták. A barokk vakolat felett több festésréteget is megfigyeltünk, a helyszíni festő restaurátori kutatást követően mikroszkópos laborvizsgálatok is készültek a rétegfelépítés pontosítása érdekében. A keresztmetszet-csiszolatok alátámasztották a szemrevételezés alapján tett megállapításokat, amely szerint az eredeti, legkorábbi falszínezés fehér volt, melyet többször megújítottak. A hengerelt mintás festések későbbi korszakokból, a 19. század végétől, jellemzően a 20. század folyamán kerültek a falazatra. A vizsgált helyiségek kijelölt szakaszain művészi értékű festést, stukkódíszt, vagy erre utaló nyomot nem találtunk. A helyiség nyugati falában lévő nagyméretű falfülke hátfalát csak néhány ponton kötötték be az oldalfalba, ennek ellenére az a kötő- és építőanyag egyezés miatt biztosan egykorúnak tekinthetőek. Az is világossá vált, hogy a fülkében nincs befalazott nyílás, következésképpen azt eredetileg is a jelenleg látható formában építették meg. A helyiség északi falában az utcára néző ablaknyílás is az eredeti helyén van. A délkeleti sarokban egy egykori tüzelőberendezés feltételezett helyén távolítottuk el a vakolatot, és a keleti falon megfigyelhetővé vált egy sekély, téglával falazott szegmensívű fülke. A téglák kormosak voltak, némelyiken utólagos levésés nyoma látszott. A déli falon az egykor itt állt tüzelőberendezés átégett, nagyméretű, téglalap alakú kövekkel keretezett, majd később téglákkal elfalazott befűtő nyílását dokumentáltuk. A nagyméretű, fekvő téglalap alakú nyílás a szomszéd helyiségbe is átnyúlt, és az a két szomszédos szobát közösen szolgálta ki, tehát a szobák közötti osztófal középen, merőlegesen épült neki a befűtő nyílásnak. A kőlapok környékén többi átalakítás nyomát figyeltük meg, az anyaghasználat miatt a legutóbbi ezek közül már a 20. századra esett, amely jól jelzi a fűtésmód hosszú évszázadokon át való változatlan fenntartását. Az épületszárny homlokzati fala és a belső osztófalak csatlakozásánál nyitott szondák alapján azt feltételezhetjük, hogy először az előbbiek épültek fel, majd ezekhez később, de még ugyanabban az - első - építési periódusban emelték a belső falakat. A szoba tere teljes egészében őrzi eredeti, 18. század eleji kialakítását, kisebb beavatkozásokkal az egykori fűtőberendezés helyén számolhatunk. Az 5. helyiségben nyitott kutatószondákban is az előzőekben leírt megfigyeléseket tehettük, ugyanaz volt a falazás módja, sorrendje, anyaghasználata. A helyiség nyugati falában látható szegmensíves fülke ezúttal is a falazattal egykorúnak bizonyult. A délnyugati sarokban megtaláltuk a szomszédos helyiségben feltárt egykori tüzelőberendezés párját, a két szobát tehát a folyosó felől egyazon nyílásból füthették. A fűtés helyének folyosó felőli vizsgálatára azonban nem nyílt mód. A 8. helyiségben szintén több, kisebb kutatószondát nyitottunk. A kőből és téglából vegyesen rakott fal kötőanyaga és a vakolat nagyobb része megegyezett a már leírt barokk habarcscsal. A kutatás megkezdésekor a nyugati falban egy, az előzőeknél mélyebb szegmensíves fülke volt látható, ebbe egy, a fülkénél keskenyebb szegmensíves nyíláson keresztül lehet belépni. A fülkéről megállapítottuk, hogy a többitől eltérő mérete ellenére a szárny építésével egykorú, azonban hátfalát átalakították, pontosabban a nyugat felé egykor meglévő átjárót az anyaghasználat tanúsága szerint; a 20. század elején befalazták. A keleti falon nyitott szondákkal egy, a repedések miatt már a kutatás megkezdése előtt itt feltételezett nyílás helyét vizsgáltunk. A vakolat eltávolítása után egy a falazattal egykorú, befalazott ajtó vált láthatóvá a boltozat fiókja alatti részen, nem pontosan annak középtengelyében. Pontos magasságát sem sikerült megállapítanunk a számos, itt futó vezeték, és az azok okozta roncsolások miatt, a megszüntetése a megfigyeléseink szerint a 20. század eleji építkezésekhez köthető. A Széchenyi utcai szárny első emeleti belső tereiben az északi szárnytól eleve eltérő jelenségek megfigyelésére számítottunk. A Csiky és a Széchenyi utcai szárnyak találkozásánál nyitott szondában a sötétszürke, apró kavicsos vakolat eltávolítása után láthatóvá vált, hogy a helyiség északi falához utólag épült a keleti, utcai homlokzati fal. Az előbbit vegyes, tégla és kő anyagú, 119 3. Az északi szárny helyreállított, keleti szakasza, 2016 (fotó: Asztalos András)
