Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Feld István - Báthory Gábor: Az egri minaret és helyreállítása
FELD ISTVÁN - BATO RI GABOR FELD ISTVÁN - BÁTHORY GÁBOR AZ EGRI MINARET ÉS HELYREÁLLÍTÁSA Bevezetés Az egri városközpontban, a vár alatt, a Knézich utcában emelkedő minaret ugyan a török hódoltság korának egyik leglátványosabb, építészeti szempontból kiemelkedő,1 2 3 4 5 6 7 különösen gazdag kiképzésű hazai emléke, a teljesség igényével fellépő, tudományos vizsgálatára azonban - hasonlóan a város másik jelentős török kori emlékéhez, a Valide szultána fürdőhöz- máig nem került sor. Fényképe, rajza, rövid leírása szerepel ugyan a különböző népszerűsítő munkákban, építészeti összefoglalásokban, így alapvetően a 16-17. század oszmán-török emlékeit vizsgáló szakmunkákban- Foerk Ernő 1918-ban napvilágot látott, gazdagon illusztrált munkájától2 3 az 1980-ban megjelent, Gerő Győző által jegyzett köteten’ át Sudár Balázs hatalmas anyagot feldolgozó legújabb, 2014. évi monográfiájáig4 5 -, de még a város műemlékeit részletesen tárgyaló, 1972-ben kiadott műemléki topográfia' sem vállalkozott az írott és képi források átfogó elemzésére. Ez utóbbi munka mindezeknek csupán többé-kevésbé értékelő listáját adja, s az itt olvasható leírás és építéstörténeti rekonstrukció is igen vázlatos.6 7 Magával az épülettel alaposabban először Molnár József foglalkozott, aki 1961 és 1971 között több tanulmányt is szentelt a jeles emléknek. Fejtegetései során azonban inkább csak kérdéseket vetett fel, s feltehetően tőle származik - bár már Gerő László 1957-ben kiadott könyvében is feltűnik8 - a minarethez egykor tartozó török imaház azonosítása a híres török világutazó, Evlia Cselebi által 1664-ben említett ún .„Széles utcai vagy Kethüda-mecsettel". Ezt, az azt követően széles körben elterjedt feltevést 2010-ben Sudár Balázs cáfolta.9 Tanulmányában arra is felhívta a figyelmet, hogy az említett forrás nagy valószínűséggel két mecsetre - tehát nem dzsámira! - vonatkozik, így a talán valamelyik pasahelyettes által alapított épület sem feltétlenül az egykori Széles utcában állt. Ez utóbbit ekkor még a mai Széchenyi utcával vélte azonosítani, 2014-ben azonban már arra a következtetésre jutott, hogy inkább a mai Kossuth Lajos utcáról 1 Sudár Balázs legújabb összefoglaló munkája szerint ,jzép arányával és gazdag díszítésével az oszmán építészet élvonalába tartozott " illetve „a török építészet talán legszebb fennálló hódoltsági emléke". Sudár 2014.122,264. 2 Foerk 1918. 3 Gerő 1980.70-71. 4 Sudár 2014. 5 Dercsényi-Voit 1972.324-328. A szöveg Gerő Győző és Rózsa György munkája. Meg kell továbbá említeni Csányi Károly rövid tanulmányát is: Csányi 1945. 6 így tévesen köti a 19. század végi helyreállítást Möller Istvánhoz, s hasonlóan tévesen határozza meg az épület anyagát homokkőként. Jellemző továbbá a minaretről addig készített rajzok megbízhatóságára az itt (354. kép) közzétett, azonos lépték szerinti összeállítás: Dercsényi -Voit 1972.326 7 Molnár 1961 a, 1961 b, 1970-71, lásd továbbá röviden: Molnár 1976. 8 Gerő 1957. 29.: „legnagyobb a Széles utcai’ mecset, a Kethuda-mecset. (A Széles utca megnevezés alatt feltehetően a mai Knézich utca értendő)." 9 Sudár 2010. (vagy annak egy részéről) lehet szó.10 Ami a ma is álló minaretet illeti, azt annak építészeti kvalitásai alapján egy dzsámi tartozékának vélte. Előbb arra gondolt, hogy a forrásokból ismert egri dzsámik közül Szálih efendi, Bénii Ahmed aga, Alajbég, Jeni záim. Bazár jeri és Kászim pasa épületei közül bármelyikkel azonos lehet,11 újabban azonban a legutóbbi lehetőséget tartja a legvalószínűbbnek.12 A visszafoglalás utáni időszak vonatkozásában alapvető jelentőségű Ringelhann Béla 1963-ban közzétett rövid dolgozata.1’ Ő a megyei kórház történetét kutatva bukkant fontos építési adatokra az irgalmas rend iratai között, valamint felhívta a figyelmet egy, addig a kutatásban nem hasznosított munkára, Mészáros Ferenc 1844-ben született írására14 - korábban ugyanis csak Eger történetírója, Gorové László eredetileg 1828-ban megjelent, majd 1876-ban újra kiadott1' munkájából idézték a később lebontott dzsámi leírását. Az épületen kifejezett tudományos célú falkutatás, környezetében régészeti feltárás tudomásunk szerint eddig még nem történt. Ezt Botos Judith és munkatársai 1999 óta végzett megfigyelései és az azok alapján készített felmérések16 semmiképp sem pótolják, ahogy a kifejezetten műszaki célú statikai alapfeltárások sem, melyek eredményei ugyanúgy közöletlenek.1. Az alábbiakban így csupán az eddigi ismereteink összegzésére, a nyitott kérdések sorra vételére vállalkozunk - ez utóbbi vonatkozásában nem csupán az építéstörténet, de a műemlékvédelem kérdéseit is tárgyalva. A minaret leírása A tizennégyszögű, 39,1 m magas, alul 3,1 m átmérőjű,18 riolittufa kváderekből épített karcsú torony az oszmán-török építészet szabályainak megfelelően hat fő elemre - lábazatra vagy zsámolyra (kürszü), papucsra (pabucs), törzsre (gövde), körerkélyre (seref), kasra (petetk) és süvegre (külah)19 - tagolódik, s hazánk legjobb állapotban megőrződött ilyen emléke. A kas ugyanis másutt nem maradt ránk - más kérdés, hogy itt is csak a 19. század végén újjáépített tormájában áll. 10 Sudár 2014.261-262. 11 Sudár 2010.105-106. 12 Sudár 2014.258. - adattárában ugyanakkor ő is tévesen említi Möller Istvánt a minaret 19. század végi helyreállítójaként. 13 Ringelhann 1963. 14 Mészáros 1844. 15 Gorove 1828/1876. 16 Botos et all. 1999. 17 Lásd mindezekre: Bodnár-Csizmadia 1970., Lénárd 2005., GEOHUN 2012. - Itt kell megjegyeznünk, hogy Fodor Lászlónak a legutolsó műszaki feltáráshoz kapcsolódó régészeti felügyeletről készített, 2012. augusztus 24-én kelt régészeti szakvéleménye érdemi adatokat nem tartalmaz, az abban említett dokumentációról nincs közelebbi tudomásunk, lásd. Fodor 2012. 18 Kiss Pap 2001. 19 Sudár 2014.116., megemlítendő még továbbá a csúcsdísz (alem) is. 2. A dzsámi és a minaret 1823-ban (BARCSAY AMANT 1938.66. ábra) J.K. (KovácsJózsef?): Az egri irgalmasok rendháza és temploma 1823. november 3. papír, lavírozott tus 23,5x29 cm Dobó István Vármúzeum, Képzőművészeti gyűjtemény Ltsz.: 84.56.
