Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)

Feld István - Báthory Gábor: Az egri minaret és helyreállítása

FELD ISTVÁN - BÁTOR! GÁBOR vágni a kövek közti fugát és a betont is. A fúga magasságában szükséges kézi tárcsásfűrésszel átvágni a belső vasbetont és 10 cm mélységben a külső vízszintes fugát. Ezt követően a daruba akasztva meg kell feszíteni a követ és aláékeléssel felszakítani. A bontást befolyásolhatja a kötőelemek típusa. Dogan Kuban szak­­véleményében138 vas összekötő rudak használatáról beszél a kor minaret­építészetében. Amennyiben valóban kerül elő ilyen elem, annak feltárása után lehet majd megtervezni a visszaépítés módját és anyagát. Elképzel­hető olyan jó állapotú vas kötőelem feltárása, mely esetleg visszaépíthető. A müezzinerkélyt elérve ismét bővül a feladatok sora. Az erkély kon­zolkoszorúja 1897-ben került beépítésre. A felületére 1978-ban lejtést adó habarcsréteg és műgyanta kent burkolat került. Ezt előzetes vizsgálat ered­ményei alapján lehet szakszerűen eltávolítani. A konzolelemek elbontásakor ügyelni kell a leter­helés megszűnése miatti kiborulás veszélyére. A kiszabaduló lépcsőfokok leemelését hevederezéssel kell megoldani, nehogy az újonnan készített furatoktól megrepedjenek a fokok. A lépcsőfokok szélessége akkora, hogy mindegyik alátámasztja a felette lévő 4 fokot. A vasbeton vésésekor különösen figyelni kell a lépcsőfokok épségére. A földszinti padló a felmenő vasbeton szerkezettel egybeépített 30 cm vastag vasbeton lemezből áll. Ezt a betont is el kell bontani egészen a forrásmészkő alapozás síkjáig. A padlóba bebetonozott lépcsőfokot körbevágva, majd óvatosan kivésve kell kiemel­ni. Az alapfelületet teljesen meg kell tisztítani. Az elbontásra kerülő kő-, fém- és faszerkeze­teket át kell szállítani a Dobó István utcai depó­­niába. A restaurálás során először a betont kell eltávolítani a kövek felületéről. Ez az előzetes vizsgálat során kidolgozott technológia alapján történhet. A restauráláskor a kövek állapota sze­rint eltérő módon kell eljárni. A mállott felületű, de nem hiányos köveket kőszilárdító anyaggal kell kezelni. A tufakő speciális tulajdonságai miatt a szilárdító kovasav észter felhordása előtt a felület duzzadásgátló anyaggal való előkezelése szükséges. A felülethiá­nyosán sérült köveket kőpótló anyaggal lehet kijavítani. A mélyebb, teljes felületre kiterjedő kirepedést levéséssel, az eredetihez hasonló kővel kell pótolni. A ragasztás rozsdamentes kampózás után portlandcement-men­­tes, alacsony párazárású ragasztóval végzendő. Az újonnan beépített köve­ket az eredetitől megkülönböztethető, azonban attól csak finoman eltérő textúrával kell ellátni. A papucs feletti szakaszon a 14 szög élei az eredetivel azonosan, 2 cm széles finomrovátkolású élképzéssel alakítandók ki. A teljes bontást követően alapfeltárással kell pontosítani az alaptest geometriáját, szilárdságát és dönteni az esetleges megerősítési munká­ról.139 Az édesvízi mészkő alapra kiegyenlítő mészhabarcs réteget kell teríteni, majd kemény-műanyag szigetelést helyezni rá. Az alapok körül 138 BAthory 2012. 139 A minaret alapozási mélységét az 1970-es és 2005-ös vizsgálat -4,3, a 2012-es vizsgálat -3,5- 4,0 m mélyen jelölte meg. Alatta az előbbiek tömör, kissé iszapos homokos aprókavicsot, 2012-ben felpuhult agyagos-iszapos, kedvezőtlenebb teherbírású talajt jeleztek. A feltárások részlcgessége és ellentmondásossága miatt nem tudjuk, hogy az alap alá került-e kiegyenlítő agyagréteg, s azt sem, hogy az alapgödröt mivel töltötték fel az alaptest oldaltámasztása érdeké­ben. A környező terep jelenleg állítólag az alaptömb felső síkjától 50-65 cm-el magasabban található, de ez az adat szintén nem egyértelmű a vizsgálatokból. Az alaplépcsőzések sem azo­nosak a három szakvéleményben: Bodnár-Csizmadia 1970., Lénárd 2005., GEOHUN 2012. csatornába kötött szivárgót kell kialakítani. A falazás a bontási konszignáció pontos követésével történjen. Fontos az eredeti tájolás pontos tartása is a teljes hitelesség érdekében.140 A falazó habarcs a laborvizsgálatok alapján meghatározott eredeti anyaghoz igazo­dó receptúrájú legyen. A minaret alsó, lábazati részén a tönkrement, szilárdságát vesztett kövek pótlásánál teherhordó méretű, legalább 25 cm mélységű köveket kell beépíteni - bár, mivel ma már egyetlen eredeti kőfelület sem látható, megfontolandó a teljes keresztmetszetű kőcsere is. A beépítendő új kő szilárdsága és egyéb épületfizikai tulajdonságai legfeljebb kis mértékben térhetnek el az ép köveken mért értékektől. A beépítésnél lehetőség sze­rint az eredeti, vagy pontosan utángyártott kötőelemeket és a vizsgálatok szerint meghatározott receptúrájú habarcsot kell használni. A modern, zsákos anyagok használata kerülendő. Kivételt képeznek a speciális bevo­natok, ragasztók és kőpótló anyagok. A munka legvégén a minaret teljes kőfelületét víztaszító impregnálószerrel kell kezelni. A Reneszánsz Rt. Nagy Bálint és Manninger Marcell által jegyzett 2004. évi minaret-hely­reállítási koncepciója olyan ötletes megoldási javaslatot is tartalmaz, amely a visszaépítés után biztosítja a minaret Eurocode 8 szerinti földren­gésállóságát. A javaslat szerint az építés során a falazatba függőleges vonóvasak kerülnének, fúrt lyukakba ragasztva. Ezeket gyűrű alakú vízszin­tes kengyel kötné össze. A vonóvasak az alapba kerülnek lehorgonyzásra. Mindez egy teljesen rejtett megerősítést tesz lehetővé.141 A fenti helyreállítási metódust műemlék-el­méleti kontextusba helyezve végül álljon itt egy idézet a Velencei Karfából: „Minden rekonstrukci­ót azonban eleve ki kell zárni, és csak az anastylosis lehetőségét szabad előirányozni, vagyis a meglévő, de szétesett részek újra összeállítását.’’142 Bár ez a kategorikus kijelentés az ásatások fejezetben szerepel, a gondolatot tágabban értelmezve egy új fogalom vezethető be a műemlékvéde­lem helyreállítási módszereinek körébe. Az előzőekben leírt módszer is a szétesett részeket helyezi vissza az eredeti helyükre, csakhogy a szétesett állapotot magunk hozzuk létre. A még álló, de fokozottan veszélyeztetett emléket a megsemmisülést megelőzendő, előre megtervezett módon, jól kidolgozott program szerint szétszedjük, az elemeket restauráljuk, majd eredeti helyükre és helyzetükbe visszaállítjuk. Ezt a folyamatot nevezhet­nénk „programozott anastylosisnak". A módszer alkalmazási köre rendkívül korlátozott kell, hogy legyen. Kizárólag akkor alkalmazható, ha a műem­lék más módon már nem menthető meg, vagy egyéb módszerekkel nem biztosítható a tartós megóvása. A programozott anastylosis tárgyköre is korlátozott: olyan nagyelemekből összeépített szerkezetekről lehet csak szó, melyek minden eleme külön konszignálható, biztosítva az eredeti he­lyére történő visszaépítését. Ilyenek a kőből, fából, fémből épült épületek, építmények. Tégla, vályog, öntött falak nem alkalmasak arra, hogy sérülés nélkül szétszedjük őket és minden egyes elemüket az eredeti helyükre te­gyük vissza. 140 A dzsámi építése egykor Mekka irányának ( kibla) figyelembe vételével történt. 141 Reneszánsz 2004. 142 Karták 2002.18. 10. A dzsámi alaprajzi elrendezésének rekonstrukciós kísérlete (Sudár 2014.111.1 Oe kép) 85

Next

/
Thumbnails
Contents