Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Ajánlás az Olvasónak!
DOBÓ ISTVÁN VÁRMÚZEUM. EGER Ajánlás az Olvasónak! A Dobó István Vármúzeum 2014. február 7-8-án a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával Örökségünk védelme és jövője címmel konferenciát rendezett, melynek célja az egri vár ÉMOP-fejlesztésének tudományos - régészeti, (hely)történeti, művészettörténeti stb. - közegének körüljárása, illetve a hasonló tematikájú, elsősorban városi, esetleg megyei projektek bemutatása. Eger rendkívül gazdag és széles skálájú épített, valamint szellemi kulturális öröksége városunk identitását jelenti, így mindenkori feladatunk ennek az értéknek a feltárása, minél mélyebb megismerése, óvása, gondozása, azonfelül a köztudásban való elhelyezése, elmélyítése. Ennek a komplex kulturális örökségnek a kreatív kezelése versenyképességünk fontos tényezője, így az elmúlt években, amikor a város egy többágú nagy projektben vett részt, szinte létkérdéssé vált. Ügy gondoljuk, hogy feladatunk a közelmúltban lezajlott kutatások megismertetése, de nem csak a szakma, hanem a laikus közönség érdeklődésére is számítva. Az elhangzott előadások reményeink szerint a kulturális örökség megítélését pozitívan alakítják, és az örökségmenedzsment eszköztárát alá tudják támasztani a történettudományok területe felől közelítve. Célunk az is, hogy elősegítsük, támogassuk a kulturális örökségi elemekben rejlő társadalmi és gazdasági potenciál kibontakoztatását. Most, az előadások legjava gazdag képmelléklettel írott formát ölt ebben a kötetben, mely lehetővé teszi a tanácskozáson felvázolt kutatási eredmények széles körben való elterjedését, illetve segítséget nyújt a jövő kutatóinak. Átfogó tanulmány mutatja be az egri vár illetve vármúzeum turisztikai (történeti, hadtörténeti, muzeológiai) jelentőségét, az immár másfél évszázadra visszatekintő régészeti feltárásainak valamint az arra épülő fejlesztésinek történetét. Egy-egy értekezés foglalkozik a várhegy legrégebbi egyházi építményével, a rotundával, illetve a kiemelkedő építészettörténeti jelentőségű Gótikus palotával, egy művészettörténetileg figyelmet érdemlő gótikus kőszoborral, a vár erődrendszerének kiépítését vizsgáló legújabb ásatás eredményeivel, valamint a várrom 19. századi újszerű hasznosításaként a Pyrker érsek által állíttatott Kálvária történetével. Kilépve a várfalakon túlra, az egri minaret történetének (írott és képi forrásainak), de leginkább felújításainak és jelenlegi állapotának és megmentésének históriája bontakozik ki a következő tanulmányból. Majd a török hódítók elvonulása után felépült néhány kiemelkedő műemlék - hatvani Grassalkovich kastély és az Egri Érseki palota - felújítási munkálataival kapcsolatos régészeti feltárások eredményeiről olvasható egy-egy tanulmány. Nagy volumenű funkcionális nagyberuházás zajlott a Líceum épületében is, mely épületről két tanulmány is született. A tervezőmesterek kérdését boncolgató kutatást követi egy modern szemléletű felújítási és hasznosítási sikertörténet bemutatása, mely példája lehet annak a műemléki, műemlék-hasznosítási szemléletnek, melyet a múzeumunk által elindított konferencia hangsúlyozni, előtérbe állítani kíván. E történeti-kulturális közeg, amely hatósugarának középpontjában múzeumunk áll, folyamatosan indukálja a műtárgy- és műemlékvédelemmel kapcsolatos kutatások legújabb eredményeit. Ez a tudományos tanácskozás és tanulmánykötet is megmutatja: különböző szaktudományok - régészet, történettudomány, művészettörténet, etnográfia, műemlékvédelem, műemléki építészet - kutatóinak felhalmozott tudásanyaga áll rendelkezésre, hogy szélesebb körben is nyilvánosságra kerülhessen és hasznosulhasson. Szándékunkban áll, hogy a több évtizede zajló Végvári konferencia mintájára, s egyébként egri előzményekre (Egri Műemléki Szabadegyetem kurzusai az 1980-as években) támaszkodva, illetve felújítva, elindítsunk egy konferencia-sorozatot ebben a témában is, melynek feladata tárgyi és épített örökségünk feltárása, mind mélyebb megismerése, megőrzése, továbbfejlesztése, de sok esetben megmentése. Mindez Eger muzeális intézményét szinte predesztinálja arra, hogy egyéb tudományos bázisokkal összefogva (Eszterházy Károly Főiskola, Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltára, Érseki Gyűjteményi Központ, Örökségvédelmi Hivatal, illetve országos intézményeket, mint a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot bevonva - tudományos munkacsoportot létrehozva) egy ilyen konferencia sorozatot elindítson, majd a megszülető kutatásokat tanulmánykötetben megjelentessen. 7
