Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Giber Mihály: Az egri várbeli püspöki palota. Kutatás és műemlékvédelem
GIBER MIHÁLY lotaépítkezéshez köthető ajtók és a felettük lévő bevilágító ablakok újbóli használatba vétele valósult meg. A félköríves záradékú ajtók küszöbei előtt aknaszerűen kialakított mélyedések célja a korábbi ajtókhoz tartozó járószint értelmező bemutatása. A földszinti helyiségek esetében a középkor végi, 15. század végi, 16. század eleji állapotot (dongaboltozatos terek eredeti belső szerkezetét, rendszerét) állították vissza, kivéve a földszint keleti végén lévő helyiséget, mely mai formájában 18. századi. A két szintet, azaz a földszintet és az emeletet összekötő udvari lépcső, jóllehet az eredeti, aló. század végén, és a 16. században meglévő lépcső helyére épült, teljesen modern, vasbeton szerkezetű új építményként készült, hiszen az eredeti késő középkori lépcső teljesen elpusztult (az eredeti lépcső ábrázolását csak a 16. századi alaprajzokról ismerjük, feltárásokból azonban csak nagyon kevés információ vált ismertté a lépcsővel kapcsolatban, így nem volt helyreállítható). A palota emeleti homlokzati falai közül csak a déli talon voltak a falkutatás során feltárt maradványok alapján helyreállítható gótikus ablak- és reneszánsz ajtónyílások (kettő gótikus ablak és egy reneszánsz ajtó, mindegyiket későbbi kialakítású nyílások kutatása során sikerült azonosítani és a feltárt maradványok kiegészítésével, egyúttal a későbbi nyílások megszüntetésével helyreállítani). Ezen kívül csak a nyugati homlokzat pinceszintjén lévő reneszánsz ajtó28 és az északi homlokzati fal nyugati végében talált 16. századi pártázat részlet bemutatása volt lehetséges az újkort megelőző időszakból. A helyreállítással létrejött homlokzati nyílásrendszer ezeket az elemeket leszámítva a 18. századi nyílásrendszert követi, bár jelentős részében újjáépített, helyreállított nyílásrendszerről beszélhetünk ez esetben is (a kutatás megkezdésekor meglévő 19. század végi ablakokat váltotta fel a ma is meglévő nyílásrendszer - igaz, a 19. századi ablaksor korábbi nyílások felhasználásával készült). A gótikus földszinti árkádfolyosó felett az emelet déli homlokzatán az ugyancsak az 1775. évi állapotot tükröző, de teljesen újonnan épített fa tornác készült (a földszinti gótikus folyosó boltozata felett a helyreállítás előtt télnyeregtető húzódott). Az emeleti helyiségkiosztást, helyiségelrendezést a 18. század második felében meglévő (a Raports Plánon ábrázolt) állapotnak megfelelően állították helyre (leszámítva a 18. században az épület északnyugati sarkán, a várfal tetején lévő, azóta lebontott helyiséget és egy-két kisebb részletet), hiszen az emeleti belső terek alaprajzi elrendezésére a 18, század előttről nem maradt fent, illetve nem származott elégséges információ sem a levéltári, sem a helyszíni épületkutatásból.29 Rendelkezésre állt ugyanakkor a fentebb már említett, igen részletes 1775-1776. évi Raports Plánnak a palota emeletét ábrázoló alaprajza, melynek felhasználásával, illetve a falkutatásból és ásatásból származó adatok és azoknak az ábrázolással történő összevetésével az újkori helyiségbeosztás teljes mértékben és hitelesen helyreállítható volt. Az emelet belső válaszfalai között ugyanakkor részleteiben megjelennek természetesen a reneszánsz kori, illetve a kutatók által középkori palotafalként azonosított falszakaszok is, melyeket falkutatással és az emeleti helyiségekben (a földszinti terek boltozatainak feltöltésében) végzett ásatásokkal azonosítottak. 28 Az ajtókeret jelenlegi helyreállított állapotával és részleteivel vesd össze az eredeti (értsd: feltáráskor előkerült) állapotát pl. Kozák 1964.12. kép alapján. 29 Tehát kora újkori, középkori terek, főleg enteriőrök helyreállítására gondolni sem lehetett, arról nem is szólva, hogy - mint láttuk - Détshy Mihály és Kozák Károly elképzelése szerint az emelet északi sávja, traktusa a középkor végén még nem épült ki, hanem elképzelésük szerint ott csak egy fedett védőterasz húzódott, ezért ennek az építési korszaknak a bemutatására nem is gondolhattak. A palota, különösen az emelet homlokzati falainak egyes szakaszai, falsíkjai esetében ugyanakkor változó mértékű újrafalazásról is beszélhetünk, sőt teljesen újonnan készült az emeletet lezáró födém, de a tetőtér/ padlástér szintjén a térdfal és az oromfalak is teljesen új falazatként épültek.'0 Az új térdfalra és az újonnan épített oromfalakra támaszkodik rá az épület ekkor készült, magas hajlásszögű nyeregtetőzete, melyet az addig meglévő 19-20. századi tetőzet és födém lebontása után építettek. ’1 Itt kell megemlíteni, hogy a Détshy Mihály által tervezett és az ő vezetésével megvalósított helyreállítást azonban a későbbiekben (vagy legalábbis jóval később nyilvánosságra hozott) kritika is érte, melyet Ferenczy Károly foglalt össze az 1980-as évek közepi, de a vár 1960-as évekbeli helyreállítási kérdéseire, ezzel együtt az Országos Műemléki Felügyelőség keretein belül még az 1960-as évek elején (azaz a palota helyreállításának folyamata közben) lezajlott egyeztetésekre is visszatekintő írásában. A szerző úgy vélte, hogy a gótikus palota hagyományos formákkal és anyagokkal (kő, faácsolat) elvégzett helyreállítása ellentmondásos a nem következetesen alkalmazható és alkalmazott eljárások következtében. Ferenczy megítélése szerint a helyreállítást majdnem eklektikusán oldották meg. Az általa tornácnak nevezett földszintes árkádíves folyosót álló, azaz meglévő, valamint hitelt érdemlően rekonstruálható és újravarázsolható szakaszokra osztotta, mely utóbbi esetben véleménye szerint az újjáépített részeken nem történt meg a régi és az új elemek, részletek megkülönböztetése. Kiemeli, hogy az emeletre vezető lépcső mindettől különbözően már teljesen más elvek alapján készült, az emeleti tornácot pedig keresetlenül egyszerű hatásra törekvő támaszrendszernek nevezte. Az épület összképét szétesésre hajlamosnak látta, melyet végül a fa ácsolatú fedélszékkel fogtak össze. Igencsak hangsúlyosan kritizálja a palota helyreállítása esetében az 30 A térdfal és az oromfalak építésére azért volt szükség, mert az újkori (19. században és a 20. század első felében meglévő) tetőzet nemcsak alacsonyabb hajlásszögű és kontyolt végű volt, de alacsonyabban is helyezkedett el, mint a mai. A mai la tornác vízszintes gerendái már ebbe az új falba kötnek be, az eredeti falazat felső vonala a gótikus ablakok között és lelett látható középkori konzolcsonkok vonalának tetejénél húzódik. 31 A lentiekben az 1960-as évek eleji helyreállítás, illetve helyreállítási koncepció leglényegesebb elemeit emeltem ki. A helyreállítás elveinek és megvalósításának részletes leírását (egyúttal a fenti összefoglalás alapját) lásd: Détshy-Kozák 1964.64-67. A Forster Központ Tervtárának dokumentációi között ugyanakkor számomra meglepő módon meglehetősen kevés a műszaki szöveges leírás, azok is inkább csak a szükséges feladatokkal, esetleg egyeztetésekkel foglalkoznak. A fennmaradt tervezői rajzok több példányban is megvannak, de nincs minden nagyobb egységről és részletről rajz - legalábbis a nevezett gyűjteményi anyagban. Détshy Mihály tervezői anyagát a Tervtárban lásd: Forster Központ Tervtár 2845, 2847, 2863, 2864. és 2865. sz. dokumentációkban. A 2845. sz. dokumentáció kivételével valamennyi dokumentáció rajzokat tartalmaz 1960 decemberéből és 1961 júniusából. 9. A helyreállított palota a 21. század elején (fotó: Giber Mihály, 2005) 57
