Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Giber Mihály: Az egri várbeli püspöki palota. Kutatás és műemlékvédelem
GIBER MlHALY A palotában 1957-1963 között végzett kutatások Détshy Mihály és Kozák Károly nevéhez fűződnek. Az írott források felkutatása Détshy Mihály, az ásatások vezetése Kozák Károly, míg a falkutatások mindkettőjük nevéhez köthetők. A palota kutatása23 során az épület teljes pince, földszinti és emeleti részét, az ott lévő valamennyi helyiséget, valamint az épület közvetlen környezetét is megkutatták. Az épület kutatása régészeti ásatás és falkutatás, illetve levéltári kutatás kombinációjának tekinthető, a kutatók a feltárás és falkutatás eredményeit összevetették mind egymással, mind a levéltári kutatások során ismertté vált írásos és képi forrásokkal. Összességében egy igen alapos és komplex (épület)kutatás elvégzésére került sor. Fontosabb eredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze. A déli homlokzati falnak mind a földszinti, mind az emeleti része rendkívül sok építkezés és átépítés nyomait mutatta számtalan ajtó- és ablaknyílással, de több esetben csak ezek részleteivel, ami igen bonyolult összképet eredményezett, amikor a feltárt, illetve az akkor még meglévő rábbi, 1475 előtti (14-15. századi) előzményeit is (azaz a középkorban is több építési periódussal számolhatunk). A helyszíni kutatások alapján megmutatkozott, hogy a palota helyén az 1475 előtti időszakban egy korábbi, a kutatási eredmények alapján legalább a keleti részén emelettel is rendelkező épület állt, melynek földszinti helyiségeibe az egyes helyiségeknél a középtengelyben, más helyiségek esetében azok délnyugati sarkában nyíló félköríves záródású ajtókon keresztül lehetett belépni. A korai épülethez álló téglalap alakú ablakok tartoztak. Előkerültek még ennél az épületnél is korábbi falmaradványok az épület belsejében végzett ásatások során, ezek azonban csak rövidebb és egymással össze nem függő falszakaszokként maradtak meg, így ezekből az említett 1475 előtti épületnél korábbi építkezés alaprajzi rendszere nem volt kirajzolható. A palota emeletén végzett kutatások döntően kora újkori és újkori építkezések, sőt egyes esetekben 20. századi építészeti beavatkozások nyomait azonosították. A kutatás kezdetén is meglévő helyiségbeosztás is egyértelműen újkori kialakításúnak bizonyult. 6. A déli homlokzaton feltárt ajtó- és ablaknyílások, lépcsők, illetve boltozati részletek (Détshy- Kozák 1964.22. kép) összes homlokzati tagoló elemet egyetlen rajzra felvitték. (6. kép) A földszinti középkori nyílások egy része teljesen elfalazva (pl. a félköríves záródású ajtókat még a középkorban falazták el), más részük átalakítva maradt meg (pl. a mai termekbe nyíló középkor végi ajtónyílásokat azok belsejében kialakított kisebb ajtókkal használták az újkorban). A déli homlokzati fal földszinti részén azonosíthatóak voltak az egyébként jókora hosszban megmaradt gótikus folyosónak a más szakaszokon csak a későbbi elfalazásokból kibontott, sőt ismét más szakaszokon a már csak visszabontva megmaradt részei, elemei is (beleértve azokat a szakaszokat is, ahol csak a pillérek alapjai voltak meg). De még megvolt a kutatás kezdetén az újkorban a homlokzati fal keleti szakaszának áttörésével kialakított, a 20. századi, emeletre vezető lépcső is (egyébként szintén a folyosó kutatásakor azonosították a 18. és 19. századi lépcsők helyeit is). A földszinti terek kutatása során kiderült, hogy azok jó része egyezik a 15. század utolsó negyedében kiépített palota helyiségeivel, kivéve a földszint keleti végén lévő kisebb teret, mely újkorinak bizonyult. Igaz, a középkori helyiségek is egyrészről magukon viselték az újkori beavatkozások, átépítések emlékeit (pl. helyiségek kettéosztása utólagosan épített válaszfalakkal). A feltárás és falkutatás igazolta a középkor végi palota ko-23 A palota feltárásának és a kutatási eredmények legfontosabb összefoglaló jellegű publikációi: Kozák 1963., Détshy-Kozák 1964. 40-58., Détshy-Kozák 1972. 123-131. Az egyes kutatásokkal kapcsolatban ezen írás keretében egy kivételtől eltekintve nem hivatkozók az ásatási dokumentációkra, mivel a palota kutatása meglehetősen jól publikált mostanra. Jelen közleményben a vonatkozó nem kevés dokumentáció felsorolásától eltekintek, de ezeket az egyes publikációkban, ha nem is mindig, de alkalmasint meg lehet találni. A déli homlokzati fii emeleti részének keleti szakaszán a később helyreállítva bemutatott és ma is látható gótikus ablakok, pontosabban azok megmaradt részei, valamint a közöttük lévő falszakasz felső részén középkori konzolok visszafaragott csonkjai is előkerültek, igazolva a falszakasz középkori eredetét. A fal többi részét ugyanakkor a későbbi építkezések során jelentősen átalakították, ott a középkori nyílásrendszernek már nem maradtak meg elemei, de az újkorban jelentősen átépítették a nyugati fal emeleti részét is. Az emeleten a 16. századi építkezések közé sorolható falak, falszakaszok inkább csak az emelet déli sávjában, illetve a nyugati helyiségben, annak szinte valamennyi határoló fala esetében voltak azonosíthatóak - igaz a 16. századi építkezéseknél szét kell választani az 1552-es ostrom előtti és utáni építkezésekhez köthető falakat. Az emelet északi részén tőleg újkori építésű falak húzódnak, kivált igaz ez a mai északi homlokzati falra, de újkori építésű az épület mai keleti homlokzati fala is (amelynek földszint és emeleti része egyszerre épült a 18. században). Az emeleti helyiségek belsejében több válaszfalat, illetve azoknak a kutatás megkezdésekor már nem álló szakaszait a padlószinteket átvágva, feltárással azonosítottak. Ezzel egyúttal lehetővé vált a földszinti helyiségek boltozata feletti feltöltések kutatása is. Kutatásokat végeztek a palota jelenlegi keleti végénél lévő területen is, ahol a feltárás előtt egy újkori toldaléképület állt. Az építmény elbontása során korábbi építmények falaira bukkantak, melyeket a palota keleti
