Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
H. Szilasi Ágota: Alexandriai Szent Katalin gótikus kőszobra az egri vár állandó kiállításában
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 1. 8-10. Részletek a szoborról (fotó: Molnár Ágnes) valamit tartott bennük. Jobb kezében esetleg pálmaágat (ahogy Kozák feltételezi), vagy könyvet - mely hitének egyben tárháza is -, bal kezében pallost, vagy sokkal inkább egy kisebb méretű kereket, mely attribútumok jellegzetes elemei ábrázolásainak. Ball vállát szétzúzó, kiegészíthetetlen fúrónyom, az ásatás során keletkezett sajnálatos sérülés, a kezében valaha tartott tárgy pusztulását okozta. Szépen kivehető azonban vállán a köpenyét összefogó finom ötvösművű hármas-csat s a testéhez simuló ruháját derékban összeszorító öv. Világi, királylányi öltözetének lepleit a kor szobrászati megoldásinak megfelelően kezeivel megemelve tartja. Ruházatának jobb oldalát enyhén telfogja, így köpenye, szoknyája diagonálisan áthúzódik a medencecsont és a combok előtt, ezzel mintegy köténykeszerű redővetést eredményezve a drapéria mozgásában. A megtalált felső és az alsó fragmentum között éppen e területen hiányzik jelentős rész a szoborból. A két megmaradt töredék összeillesztése, feltételezett kapcsolatának rekonstruálása érdekében egy beillesztett darab58 a drapéria redővetésének szobor adta vonalát folytatva adja meg a törzs feltételezett arányait. A kor plasztikájának analógiáit is figyelembe véve formálta meg tehát a budavári szoborlelet egykori restaurálási munkáiban is részt vevő restaurátor-művész - Módy Péter 2000-ben - a kiegészítést.5,Jól kivehető azonban, hogy a megemelt szövet a nőalak jobb keze alatt sípszerűen rendezve hullott alá, szintén az internacionális gótika szobrain - jelesül Madonnáin vagy női szentjeit ábrázoló faragványokon - megszokott formában. A szoknya függőleges, lefelé kissé szétnyíló redőtömege pedig a földre leérve, ballra hajolva finoman íveken megtörik. A női alakot burkoló palást kék színű volt, piros (bársony?) béléssel, amelyet a mell fölött keresztben ötvösművű véretekkel díszített, széles pánt fog össze. Az elöl kinyíló köpeny-palást alatt a ruha aranyozott volt. A megmaradt részeken ez a három szín dominál (feketedett kék, piros, arany.) A térdelő férfialak felső ruhája is piros. Mindezek a színek és az aranyozás nem közvetlenül a kőfelületre lett festve, hanem egy finomszemcsés kréta-alapozásra.60 Annak ellenére, hogy a szobor frontális beállítású, hátoldala is tökéletesen ki volt faragva, így feltételezhető, hogy az épülettől (kapuzaton, belső térben konzolon), vagy oltárépítménytől mintegy elválva állhatott. Ez, az önálló plasztikává formálódás, a késő gótikus szobrászat eredménye, mely a figurák finomabb kidolgozásának, mozdulatainak, arányainak, karakterisztikussá válásával, egyszóval a realizmus fokozódásával járt együtt. A szobor különleges szépségét a hátán leomló hosszú hullámos haj adja. Fején valószínűleg királyi korona volt formálva, hasonlóan a hozzá ikonográfiailag és időben legközelebb álló, André Beauneveu (1335-1400) által 1372-1373 között faragott flandriai grófok kortrijk-i kápolnájába (Belgium) álló Katalin szoborhoz.61 A torzónk formáját a testét borító ruházat redőrendszere rajzolja ki. Feltűnő, hogy a figura gesztusai kevésbé dinamikusak, kevésbé mozgalmasak, mint az az 1300- 1400-as évek fordulóján és az azt követő évtizedekben az internacionális gótika magyar területen is elterjedt kecses, S 58 Pontosabban kettő, mert mindkét restaurálás alkalmával kiegészítésre került a szobor. A második restaurálásnál (1999-2000, Módy Péter) az első pótlás megtartásával cél volt a két elem összeillesztésén túl a szobor arányainak megtalálása is. 59 A 2001 -ben újjárendezett vártörténeti kiállítás előkészületi munkálatainak egyik fontos eleme volt a szobor restauráltatása, mely munkára Módy Pétert, a Budavári szoborlelet (1974) helyreállítási munkálataiban egykor résztvevő kőszobrász-restaurátort kértük fel. A munkálatok elvégzésére pályázati támogatásból 1999-2000-ben került sor. A korábban végzett beavatkozások során beépített meszes-gipszes kiegészítéseket több helyen eltávolította a gipsz káros, sóképző hatása miatt. Az összeillesztett darabok között kialakult mély hiányok kitöltésére szükség volt a további értelmezhetőség és a statikailag nagyobb biztonság érdekében. Ezt hidraulikus kötésű restauráló habarccsal végezte el. A riolittufa kőanyagot Remmers funcosil 300 kovasavészterrel konzerválta ecseteléssel felhordva a hatóanyagot. A festéknyomok alapozásait paraloid B72 2%-os nitrohigítós oldatával konzerválta, majd a festékszigetek széleit széltömítéssel rögzítette. A másodlagos beépítéskor a festékrétegre került vakolatnyomokat és a meszes habarcs nyomán kialakult mészfátylat finom mechanikus módszerekkel, illetve rövid ideig ható, enyhén savas (citromsav) oldással igyekezett eltávolítani. A restaurálás befejeztével a szobortorzó kiállíthatósága speciális technikai megoldást igényelt. Mivel a figura két, megmaradt darabja nem illeszkedett egymáshoz pontos törésfelülettel - és a gótikus faragványon további furatok elhelyezését kerülendőnek ítélte -, ezért olyan megoldást javasolt, ahol a felsőtest töredéke egy olyan plexi-üveg tárlóba lett volna elhelyezve, ami közvetlenül az alsó test-töredéket tartalmazó tárló fölé került volna elhelyezésre. A végső megoldást a restaurátor mégis a szobor esztétikai kiegészítéssel történő helyreállításában találta meg úgy, hogy a ruházat megmaradt redővetésének hajlatait követve semleges megjelenésű, de a szobor anyagától jelentősen eltérő puha, semleges kémhatású anyagból kifaragta. Ehhez erősítette a két eredeti darabot. 60 MÓDY Péter 1999-2000-es restaurálási feljegyzései. 61 http://picasaweb.google.com/lh/photo/Omt47H_YCfYrtA8yAoW3ew 44
