Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
H. Szilasi Ágota: Alexandriai Szent Katalin gótikus kőszobra az egri vár állandó kiállításában
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 1. dott részt venni a megbeszélésen. A Kozák által említett szakvélemény a Dobó István Vármúzeum adattáraiban (iktatott levelek, régészeti adattár, képzőművészeti adattár) nem található meg, valószínűleg csak a nehezen kutatható Kozák-hagyatékban lelhető fel. így csupán az összegzett véleményt ismerjük az idézett tanulmányból. A vizsgálat során a következő kép alakult ki a szoborról: „A női figura hátán mélyen komló, szépen kidolgozott haj fiatal női szentre utalt. Ezt a felvetést erősítette meg - a töredékesség, hiányosság nyomán csak feltételesen - hal kezében a vértanúk egyik jelképe, a pálmaág feltételezett maradványa. Az ábrázolt szentre vonatkozó, leginkább értékelhető részlet a lába előtt [alatt] négykézláb térdeplő, a szobor tengelyére merőleges helyzetű, oldalán tőrt, vagy kardot viselő alak. Bár a középkori Magyarország néhány száz gótikus szobrát átvizsgálva, párhuzamát nem találtuk e szoboregyüttesnek, egyelőre irodalmi utalások nyomán előzetesen értékelhetjük azt. A leírt, töredékes jegyek alapján alexandriai Szent Katalin személyének lehetősége vetődik fel mai ismereteink nyomán. Alexandriai Szent Katalin legendája Katalin a középkor egyik legtiszteltebb, legnépszerűbb női szentje, a Virgines Capitales,2'' továbbá a Tizennégy Segítőszent24 25 26 egyike. A név görög eredetű, jelentése: tiszta, szeplőtelen. A 4. század elején az egyiptomi Alexandriában az utolsó nagy keresztényüldözés idején halt mártírhalált 305-ben vagy 307-ben (szül: 282 körül). Legendája szerint szépséges, kissé hiú királylány volt, akit egy remete oktatott a keresztény hitre, és meg is keresztelte. A történeti Magyarország területéről, Bárt (egykori Hont vármegye - jelenleg Szlovákia, Batovce) római katolikus templomából való az a kettős táblakép, mely életének, megtérésének ritka ábrázolását őrizte meg.2 Szolgálója társaságában, szobájában ülő királylány önmagát nézi a tükörben az első ábrázoláson. A jelenet értelmezésére az Érsekújvári-kódexben fennmaradt verssorokat idézhetjük fel, miként a jegyesét kereső leány apja tanácsát, végakaratát követi: „... soha ne menj egyébhez hanem ilyen széphez Ilyen gazdaghoz ilyen bölcshez ... mely bölcs te magad vagy mely szép gazdag”.28 A második festményen a Katalin megtérését segítő remete egy Madonna-ikon felmutatásával idézi meg a királylány eljövendő jegyesét: „Ne, fiam, neköd egy tábla, Kit nem adok neköd kárban. Ez az király fia képe, kit kévánsz látni, 24 Kozák 1989-1990.352. 25 Virgines Capitales: Quattuor Virgines Capitales (lat. négy fő szűz): Szent Dorottya, Szent Margit, Szent Borbála, Szent Katalin vértanú szüzek, akik az elsők között áldozták életüket Krisztusért, ezért a lelki erősség példájaként mintegy vezetői (fejei) lettek a későbbi vértanúknak. Általában a Boldogságos Szűz körül ábrázolták őket, főként szárnyasoltárokon. Olykor az előbbiek valamelyike helyett Szent Ágnes szerepel. (http://www.lexikon.katolikus.hU/V/Virgines%20Capitales.html) 26 Tizennégy segítőszent: (lat Quatuordecim Auxiliatores, Quattuordecim Advocati, ném. Vierzehn Nothelfer): az első századok keresztény vértanúi, akiket együtt hívnak segítségül. A tizennégyes szám valószínűleg az apostolokra utal (a tizenkettő + Pál és Barnabás), akik közbenjárását együttesen is kérték. Tiszteletük a középkorban terjedt el, német nyelvterületeken és az azokkal szomszédos országokban. A hagyomány szerint e szentek a haláluk előtt ígéretet kaptak Istentől, hogy a hozzájuk fordulókat nagy bajokban megsegíthetik. Legtöbbször szereplők: Ákos, Borbála, Balázs, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Euszták, György, Alexandriai Katalin, Kristóf, Antiochiai Margit, Pantaleon, Vitus. Csoportjukba időnként és területenként olykor más-más vértanúkat soroltak. (http://lexikon.katolikus.hu/T/tizenn%C3%A9gy%20seg%C3%ADt%C5%91 szent.html) 27 Esztergomi Keresztény Múzeum - Báti mester: Két jelenet Alexandriai Szent Katalin életéből, 1430 körül, tempera és arany, fa 88x66 cm Ltsz.: 54.2. 28 Érsekújvári-kódex - innentől a többi idézet is: http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/ kkor/034.htm Imez pedig anyja képe. Ez táblát te jól őrizzed, És ez éjjel te ezt tegyed, hogy felserkenj te álmádból, El-ki ne menj házadból, És ez kép előtt letérdepljél, És ez szíznek esedözjél, hogy kérésöd meghallgassa, És neköd fiát megmutassa. Én hiszem, hogy őt meglátod, Ha beszédemet így fogadod.” így saját képmásából, önnön tiszta leikéből kiindulva jutott el Katalin a második jelenetben a csodatévő kép által a mélységes istenhithez.29 A történet bizonyára folytatódott az oltár többi, ám sajnos elveszett tábláján.30 Második, megkeresztelkedése utáni látomásában ismét megjelent számára Jézus, gyermekként, anyja ölében, s egy gyűrűt húzott az ujjára. Ez a bensőséges jelenet, Katalin Jézussal való eljegyzése, gyakori témája volt a Biblikus történetekben is a szépséget, a harmóniát, szeretetet kereső reneszánsz festészetnek, mint az Istennel való misztikus egyesülés jelképe. A magyarországi múzeumi gyűjtemények e témában egyiklegszebb darabja id. Lucas Cranach (1472-1553) 1516-os festménye.3' A művész a képet pompázatos, a keletkezés korában divatos ruhákba öltöztetett kecses nőalakokkal népesítette be, finoman részletező, meseszerű előadásával meghitt hangulatot teremtve. A jelenetet Szent Borbála, Szent Dorottya és Szent Margit állják körül, a hátteret képező domb mögül angyalok szemlélik. Mária kezében a szőlőfürt eucharisztikus szimbólum. „Én jó Fiam, azon kérlek, Hogy tűled ilyet érdemljek, Hogy Katerinát hozjád vegyed, És jegyösöddé szerezjed.” Jézus mondá Szíz Anyjának, Ki igen jó lén Katerinának: „Azért jó Asszonyom s Édesanyám, örülvén tészem, Hogy őt jegyesemmé veszem. És ennekjelenségére, És őneki tisztességére, lm, gyúrómét neki adom, És ím, ma őt jegyesemmé fogadom.” Amikor Maxentius császár Alexandriába látogatott, halálos ítélettel fenyegette meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. A nagy műveltségű királylány az alexandriai császári udvarban szemrehányást tett Maxentiusnak12 (v. Maximianus) a keresztények kegyetlen üldözése miatt. Bátran vallomást tett arról, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során fölismerte 29 Mucsi I960.11-21. 30 http://www.keresztenymuzeum.hu/collections.php?mode=work&wid=12&page=0&vt 31 Budapesti Szépművészeti Múzeum Régi Képtár - Lucas Cranach: Alexandriai Szent Katalin eljegyzése, 1516. olaj, fa, 67,5x47,3 cm Ltsz.: 133. Átvétel a Magyar Nemzeti Múzeumtól, korábban a bécsi császári gyűjteményben. http://www.szepmuveszeti.hu/image/journal/article?img_id=SZEPMUVESZETl. HU. 164.kep&version= 1.0 32 Marcus Aurelius Valerius Maxentius (278 körül-312) 306-tól haláláig a Római Birodalom egyik augustusa. Maximianus császár fia és Galerius császár veje volt. Ö az, akit Eusebius keresztény történetíró szerint I. Constantinus (272-337) (Nagy Konstantin vagy Szent Konstantin) legyőzött a Milvius-hídi csatában. A csata előtti éjjel Constantinus álmot látott. Egy nagy kereszt tűnt fel az égen, ezzel a felirattal: „E jelben győzni fogsz!" (latinul: In hoc signo vinces, görögül: room víkü [tutó nika]) A labarum csúcsára a római sas helyére aranykoszorúba foglalt, drágakövcs Krisztus-monogram került. Ezt követően véres ütközetben legyőzte Maxentius háromszoros túlerőben lévő seregét. 40
