Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Kalácska Róbert - Kováts István: Előzetes jelentés az egri Érseki Palota díszudvarának régészeti kutatásáról, 2011-2013
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 1. 6. Barokk kori kút maradványa a 2013/2. szelvényben (fotó:Kalácska Róbert) századi leletanyagot tartalmazó, részben égett folt bontakozott ki; az árok túlsó oldalán (ÉK-i rész) hasonló korú leleteket tartalmazó beásást(?) vagy betöltődést találtunk. Az előbbiről kiderült, hogy az egy - leletei alapján 16-17. századi - pusztulási réteg. A kettő között az árok középtáján 1,10-1,20 m mélységben egy pontosan K-Ny-i tájolású objektumot bontottunk ki, amelynek két szélén szenük fa maradványokat, középtáján pedig erősen korrodált vas abroncsot tisztítottunkle. A szenült, égett jelenség a fentebb említett pusztulási réteghez, nem az objektum szerkezetéhez tartozó gerenda, vagy más fa maradványához tartozott. Ennek környékén megtaláltuk az objektum korabeli beásásának nyomát, egy további abroncsot pedig közvetlenül a D-i metszetfal közvetlen közelében figyeltünk meg. Eredeti funkcióját tekintve minden bizonnyal vas abroncsokkal és hengerekkel körbepántolt fa vízvezeték lehetett. (5. kép) Az itt megfigyelt betöltésben kora újkori-újkori jellegű kerámiát és állatcsontokat találtunk. Elsődleges vizsgálatuk alapján a kérdéses csatornát vagy vízvezetéket legkorábban a 17. század végén vagy a 18. század első felében helyezték a földbe. A 2013. évi kutatások16 A régészeti kutatás az Érseki Palota középső szárnyának homlokzata előtt a tervezett 80 m2 alapterületű hőszivattyúgépház (2013/1.), valamint a 16 m2 alapterületű medencegépház (2013/2.) területén történt. A munka során 8 objektumot tártunk fel (összesen 63 stratigráfiai egységet rögzítettünk), illetve dokumentáltunk. Sajnos mindkét kutatási területről elmondható, hogy újkori beásásokkal sok helyen megbolygatták a régészeti rétegeket (4 esetben figyeltünk meg szelvényen keresztbe futó vízcsövet, valamint különböző beásásokat a 20. század második feléből). A 2013/2. szelvényben egy téglából emelt kút maradványait (1. objektum) találtuk meg, melynek alapozásához felhasználták egy korábbi barokk kori kút (8. objektum) kávaköveit és annak vízkészletét. (6. kép) A kút kapcsolatban állt a két szelvény 16 Kalácska-Kováts 2013. között elhelyezkedő aknával, ill. a 2013/1. szelvény felső rétegén húzódó - az érseki palota főépületével egykor összeköttetésben lévő - téglacsatornával (2. objektum). Átlagosan - a jelenlegi járószinttől számítva - 50 cm mélységben sikerült megtalálnunk mindkét szelvényben az érseki palota rendkívül jó állapotban fennmaradt barokk kori külső járószintjét (3. objektum), amely már a 2011. évi kutatások és a szakfelügyelet alkalmával is előkerült. Az egykori barokk járószint alatt, újabb -45/50 cm-re egy K—Ny-i tájolású, 1,60-1,80 m széles járófelület került elő, amely talán az érseki palota építésénél felhasznált korábbi lakóházakhoz, vagy a palotaépület legkorábbi fázisához tartozhatott. A két egykori járószint közötti betöltést egy 1705-ben vert érem keltezte. A barokk járószint alatti rétegekből számos 17-18. századi edénytöredék, cseréppipa, valamint két ólomgolyó és kályhacsempék darabjai, egy csont fésű részlete és két érem kerültek elő. A barokk járószint és járófelület alól látott napvilágot a 2013/1. szelvény D-i sarkánál egy cölöplyuk-sor (4-7. objektum), melyet egy egységesen faszenes, paticsos réteg vett körül. (7. kép) Az utóbbit egy törökkori pusztulási rétegként értelmeztünk. A faszerkezetes épület, melynek szélét sikerült megtalálnunk, minden bizonnyal része lehetett a 2011. évi ásatás 2. árkának épületmaradványával. A pusztulási réteg leletanyaga (kerámiatöredékek, állatcsontok) szintén a 16-17. századra keltezhető. Alatta egy sárga, sóderes rétegsort követően egy homogén fekete réteget találtunk, amely néhány esetben tartalmazott objektumhoz nem köthető Árpád-kori kerámiát. Hozzávetőlegesen 3,50-3,80 cm mélyen (a 2013/2. szelvényben) ezt a homogén réteget szürke, agyagos altalaj váltotta fel, ami régészeti leletanyagot már nem tartalmazott. Összefoglalás Az ásatáson előkerült leletanyag elsődleges tisztítását, restaurálását és meghatározását részben a visegrádi Mátyás Király Múzeumban, részben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszékén végezték. Ezután kerültek vissza a gyűjtőkör szerint illetékes Dobó István Vármúzeum régészeti gyűjteményébe. 102
