Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

BAGI ZOLTÁN PÉTER: Az időjárás mint a tizenöt éves háború hadműveleteit befolyásoló tényez

havazás tette lehetetlenné, illetve értelmetlenné. Másrészt az éhségtől gyötört katonák számára a fagyos hajnalok szinte már elviselhetetlenné tették a körülményeket. A hidegre fordult, és számukra ismeretlen, zord időjárástól leginkább az Itáliából érkezettek szenvedtek. Sátraikat a vizesárok feltöltéséhez szükséges zsákokhoz szétvagdosták, így a sáncokban a szabad ég alatt voltak kénytelenek hálni. Nem is csoda, hogy tömegével fagytak meg, vagy szökdöstek el a borzasztó körülmények elől. Hasonlóképpen nagy veszteséget szenvedett a lóállomány és az igavonók is. Ahogyan Istvánffy leírta: „az hideg égnek mértékletlenségével vagy elhalának, vagy ellankadá- nak.”58 A Hermann Christoph von Russworm vezette hadak is hasonló veszteségeket szenvedtek el Kanizsa felé vonulva. Bár sátrakat hoztak magukkal, ám nem volt lehetőségük ezeket felállítani, így 3000 férfi és nő, valamint 300 ló pusztult el a menet alatt.59 A sereg vár alóli elvonulása pedig valóságos halálmenetté vált. Miután a hidegtől a vizek befagytak a kanizsai török lovasok „a hitetleneket üldözőbe vették s annyit megöltek közülük, hogy azok számát csak Allah tudja.”60 Meg kell jegyeznem azonban, hogy az oszmán fősereg katonaságát és állatállományát is súlyos veszteségek érték ekkor Pecsevi leírása szerint, sőt a mellig éri hó súlya alatt megroppant az eszéki Dráva-híd szerkezete, és a híddereglyék nagy része a vízbe merült.61

Meg kell jegyeznem, hogy a korlátozott célú, kisebb katonai egységekkel végrehajtott hadműveletek esetében — mint ahogy erre az előző fejezetben is hoztam példát - az időjárás nem feltétlenül jelentett leküzdhetetlen akadályt.

58 Istvánffy 2009. 377.

59 Stauffer, Albrecht: Die Belagerung von Kanizsa durch die christlichen Truppen im Jahre 1601. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung VII. Band (1886) 265-313. passim; Pecsevi 1916. 162-164; Cselebi 1916. 306-307, 309-334. passim; Banfi, Florio: Gianfrancesco Aldobrandini magyarországi hadivállalatai. Hadtörténelmi Közlemények 41 (1940) 143-156. 150-154.; Doberdói Bánlaky (Breit) József: A magyar nemzet hadtörténelme. 14. rész. A török hatalom hanyatlása. Miksa, Rudolf és a Báthoryak háborúi 1567-1604. Budapest, 1940. 350-352.; Antonitsch 1975. 294—313. passim; V. Molnár László: Kanizsa vára. Budapest, 1987. 84-91. passim; Tóth 2000. 340-344. passim; Orte- lius 2002. 207r-212v. passim; Sudár Balázs: Kanizsa 1601. évi ostroma török szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 118 (2006: 4. sz.) 1025-1058. passim; Istvánffy 2009. 374—379, 384—387. passim.

60 Pecsevi 1916. 163.

61 Pecsevi 1916. 162-163.

93