Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

BAGI ZOLTÁN PÉTER: Az időjárás mint a tizenöt éves háború hadműveleteit befolyásoló tényez

környezetre gyakorolt hatása nem tette lehetővé a nagyobb seregek moz­gását, mint ahogyan ezt Istvánffy 1598. évre vonatkozóan lejegyezte: „mind az egész télen arra figyelmezzenek, seregeket mustrálván és próbálván, és amely szükségesek valának, idején megszerezvén. De a térdig érő hó mind az egész télig tarta, tavasz elejin penig elolvadván s esőkkel megegyeledvén, az utakat igen akadályosokká s alkalmatlanokká tötte vala, úgyhogy az had az telelőhelyekről ki nem vitethetnék.”21 Ez természetesen nem azt jelentette, hogy kisebb akciókat nem hajtottak volna végre a keresztény csapatok, gon­doljunk csak 1597-ben a Tata, 1598-ban Győr, 1599-ben pedig a Buda és Székesfehérvár elleni támadásokra. Ám mint ahogyan három alábbi példából is látszik, még a nyári időszak esőzései is komolyan befolyásolhatták a had­járatok vagy a hadműveletek menetét. 1595 júniusában a Magyar Király­ságban hatalmas mennyiségű csapadék hullott le. Ekkor Esztergom nagy lőportornya egy villámcsapás következtében felrobbant, amelynek követ­keztében nem csak az itt tárolt számos lőpor és ágyúgolyó semmisült meg, hanem az egyik bástya is az ott lévő ágyúkkal együtt leomlott. A várral szem­ben, a Duna túlpartján fekvő Párkányt pedig elárasztotta a folyó meg­emelkedett vízszintje.22 Június 29-én a Karl von Mansfeld vezette sereg Komáromból elindult Esztergom megostromlására. Az indulás napján újabb hatalmas esőzés áztatta a katonákat,23 és a Duna vízszintje sem csökkent. Erre enged következtetni a Nicolaus Gabimann által az 1595. június 29-e és július 3-a közötti eseményekről készített hadinapló, amelyben az olvas­ható, hogy a császári-királyi hadsereg Tata irányába vonult, sőt annak ostromának lehetőségéről is tanácskoztak a keresztény csapatok vezérei.24 A mai olvasó számára bizonyára meglepő, hogy a 16-17. században e vár igen nagy stratégiai szereppel bírt. Az Esztergomból a Magyar Királyság felé a Duna jobb partján vezető út Almás falunál megtört, és Szőnyig a folyó árterülete nyúlt el. Magasabb vízállásnál Füzitő szigetként emelke­dett ki a vízből, és az áradás egészen Naszályig elért. A bővizű Által-ér, a kisebb patakok és források vize pedig még az árhullám levonulta után is víz alatt tartotta ezt a völgyet, és folyamatosan táplálta a Tata és a Duna között 21 Istvánffy 2009. 293. 22 Mansfeldische Histori, Schlacht vnd herzliche Victoria in Ungern...s.l. 1595. 3r-v. 23 Mansfeldische Histori. 1595. 5r. 24 HHStA AA H Fase. 127. Fol.: 148r-156v. 85

Next

/
Thumbnails
Contents