Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

CZIGÁNY ISTVÁN: A militarizált társadalom rétegződése és szerepe a felső-magyarországi végvidéken a 17. században

Valószínűleg tovább éltek azok a „mechanizmusok”, amelyeket a megelőző évszázad, többek közt a kor legfejlettebb zsoldos típusának számító cseh szabad zsoldos társaságok honosítottak meg Magyarországon, akik még I. Mátyás magyar király uralkodásának idején uralmuk alatt tartották az ország északi részeit, köztük Felső-Magyarország egyes vidékeit.

Az 1551-1552. évi várháborúk idején Tóth Mihály és a mellette feltűnő Nagy Ambrus, aki vélhetőleg ugyancsak parasztpolgár lehetett, a szabad hajdúk vezéreként csaptak fel hadivállalkozóknak. A Nyírségből és Debrecen környékéről mintegy 5000 hajdút toboroztak I. (Habsburg) Ferdinánd magyar király számára. Csapataikkal részt vettek Lippa visszafoglalásában, a Szeged elleni kudarccal végződött támadásban és a Szolnok megsegítését célzó akcióban.16 Tóth többször is tárgyalt az uralkodó Erdélybe küldött hadvezérével, Giovanni Battista Castaldo-val és ő volt az ötletgazdája a Szeged visszafoglalását célzó hadműveletnek. Vélhetőleg a szabad hajdúság félfogadására is létrejött valamilyen egyezség, ám ennek nem maradt írásos nyoma.

A közel négy évtizedes várháborús korszakot lezáró drinápolyi békét (1568) követő mintegy negyed században csupán annyi változott, hogy elmaradtak a nagy hadjáratok, s a nyílt háborút felváltotta a határvidéki kishábo- rú. Vagyis a magyar-oszmán határvidéken bárhol és bármelyik pillanatban kirobbanhattak a fegyveres összetűzések, amelyet a falvak, városok feldúlá- sa, az állatállomány elhajtása és rabszedés kísért. Ennek az irreguláris harcmódnak szakavatott mestereivé váltak a hajdúk, így a végvidék váraiban és őrhelyein előszeretettel alkalmazták őket. Bár erre vonatkozó forrás nem került elő, de a szabad zsoldos társaságok „ügymenetének” megfelelően minden bizonnyal a csapat kapitánya állapodott meg az illetékes parancsnokokkal vagy a helyi birtokosokkal. Egy-egy hadivállalkozásra vagy meghatárofőből álló magyar zsoldos csapat, amely például 37 000 arany forintért elvállalta, hogy a Nápolyi Királyságból kiűzi Anichino Bongardo zsoldosait. Később már a nagybirtokosok közül többen zsoldos vállalkozóként működtek. Az általános feudális kötelezettségeiken túl olyan magánjogi szerződést kötöttek az uralkodóval, amelyben meghatározott időre, meghatározott számú zsoldossal a király szolgálatába lépnek. A királytól általában utólag megkapott javadalmazást, a birtokos zsoldos vállalkozó és alvezérei előlegezték meg a katonáknak. Rázsó Gyula'. A zsoldosság gazdasági és társadalmi előfeltételei és típusai Magyarországon a XIV-XV. században. Hadtörténelmi Közlemények (HK) 1662/1. 177-202.

16 Czímer Károly. A szegedi veszedelem HK 1891 260-263., 375-395.; Reizner János: Szeged története I. A legrégibb időtől a XVIII. század végéig. Szeged,1900. 122-128.

46