Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
VARGA EMESE: A dohányzás megjelenése és elterjedése a magyar végvárak katonaságának körében
A török és a holland jellegű pipa A nyugati és keleti pipakultúra elkülönülése indokolta, hogy a korszakban alapvetően két féle pipaforma volt használatban a szárított és összetört dohánylevelek elszívásához: az ún. holland jellegű illetve az Ún. törökjei- ] kép. Holland (balra) és török jellegű (jobbra) pipa legü pipa (1. kép). A két pipa- felépítése. Robinson 1985: 154, Fig. 1. alapján fajta mind az anyagfelhasználás, mind a kialakítás tekintetében eltéréseket mutat. A holland jellegű pipa térhódítása elsősorban a nyugat-európai országokban volt jellemző, míg a török jellegű pipaformát főként az Oszmán Birodalom befolyási övezetében használták. A holland jellegű pipa A nyugati területeken használt pipák „egyrészesek”, azaz egy agyagdarabból kerültek megformálásra. Anyaguk mindig fehér vagy halványszürke színű, felületük az esetek többségében fényezett. A fej kissé előre dőlő, a fej alján kisméretű sarok található. A fejhez csatlakozik a hosszú, vékony cserépszár. A szár vége, melyet a dohányos szájba vett, általában mázas bevonatot kapott. Régészeti leletek és képi ábrázolások tanúsága szerint a pipaszárat szorosan a fogak közé szorítva, a pipát a fogazattal tartva dohányoztak. A szenvedélyes dohányosok fogsorán így jól látható elváltozásokat okozott a tartós pipahasználat: az elszíneződésen kívül a pipát tartó fogak drasztikus kopását eredményezhette (2. kép).1 A kora újkori holland jellegű pipák sem a forma, sem a díszítés tekintetében nem mutatnak túl nagy változatosságot, nem törekedtek az egyedi 7 7 Meyer, Christian: Rauchzeichen am Skelett. Über der antropologischen Nachweis von Tabakkonsum in der Vergangenheit. Knasterkopf 19. 2007. 37^t0. 401
