Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

MÉSZÁROS KÁLMÁN: „Vagy hazám szabadsága, vagy halál”. Rózsa István szegedi végvári vitéz Rákóczi táborában

meggyőződése szerint az árulási terv lehetett az oka annak is, hogy korábbi parancsa ellenére a szegediek nem költöztették családjaikat Egerbe, hanem különböző helyeken bújtatták („lappongtatták”) őket.34

Károlyi még meg sem kaphatta a fejedelem levelét, midőn ugyanaznap szabadkozva kellett írnia, hogy korábbi híradása tévedésen alapult. A napokban azt írta ugyan „Szűcs Farkas és Rósa István felől, hogy már fogva volnának”, de ez kapitányuk (nyilván Gundelfínger Dániel) félreérthető tudósítása alapján történt, aki azonban az este táborába érkezve azt jelentette neki, „hogy még kézre nem keríthette, hanem itten körül vadnak, de az dologban semmit nem tudnak”. Károlyi azonnal parancsot adott elfogásukra. Szeptember 14-én Gundelfínger Dániel azt válaszolta, hogy Szűcs Farkas és Rózsa István a „felső táborra” mentek, ezért nem tudta letartóztatni őket, sőt még október 5-én is csak „Farkas és Rosa megfogattatásokban való munkálódá- sáról” írt Károlyinak, a két főhadnagy tehát még mindig szabadon volt.

Úgy tűnik, még a hónap második felében sem kerültek kézre, s ezt Gun- delfinger megírta fölöttesének, az öreg Barkóczy Ferenc tábornagynak, az ezred tulajdonosának is. Barkóczy október 21-én Pálócról írt levelében tudatta sógorával, Károlyi Sándorral, hogy Gundelfínger ezredes „némely tisztek szófogadatlanságát” jelentette neki. Ezzel kapcsolatban emlékeztette Károlyit, hogy annak idején Rozsnyón létük alkalmával (tehát 1707 elején) Rákóczi és Bercsényi utasítására szófogadatlanságáért letartóztatta Szegedi Kis Miskát, aki Eger várában raboskodott, „s azolta is csak ódalhadnagyos- kodik egynehányad magával”. Kis Farkas35 és Rózsa István az effélékből vesznek példát, „azért csaponganak”. Barkóczy tehát Károlyit hibáztatta, amiért Kis Mihállyal elnéző volt, s két másik bajtársa e rossz példa nyomán vált fegyelmezhetetlenné.

Nem tudjuk, mi lett Szűcs és Rózsa sorsa a következő hetekben, hónapokban, de a komolyabb felelősségre vonást valószínűleg ismét megúszták,

amíg a császár oldalán küzdöttek, azóta, hogy kurucok, legfeljebb a bort, a dinnyét és a disznókat pusztítják. („Mahomet koporsóját udvarló állatok” = disznók, hiszen Mohamed próféta megtiltotta követőinek a sertéshúsevést, az állatok így joggal róhatják le tiszteletüket megmentőjük koporsója előtt.) Az értelmezéshez lásd Csefkó Gyula: Dárius kincse és Mohammed koporsója. Irodalomtörténeti Közlemények, 56. (1948) 108-109.

34 Rákóczi imént idézett szeptember 11-i levelét lásd: Acta Rákócziana i. m. No. 11 039. Kiadva: KO V. 687-688. (No. DLXXI.)

35 Elírás Szűcs Farkas helyett!

301