Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

MÉSZÁROS KÁLMÁN: „Vagy hazám szabadsága, vagy halál”. Rózsa István szegedi végvári vitéz Rákóczi táborában

tak pártot: meggyőződésből, sőt talán már korábbi kapcsolatkeresés után, tehát a jól előkészített kuruc támadás részeseiként, vagy pusztán a rajtaütés során, a villámgyors helyzetfelismerés okán csatlakoztak a kurucokhoz. Utóbbi esetben jól számítottak, mert ahogyan a kurucok sem bántak kesztyűs kézzel a támadás során otthonaikban talált rácokkal,15 úgy visszavonulásukat követően azok is kegyetlen bosszút álltak Szeged kuruc érzelműnek tartott magyar lakosságán,16 tehát a császáriak oldalán való kitartás is kockázatos lett volna.

Átállását követően mintegy másfél évig hallgatnak a források Rózsa Istvánról, Gergely nevű testvéréről pedig nem is hallunk többé. Ez idő alatt jócskán megszaporodott a Szegedről kiszökött és Rákóczihoz csatlakozott magyar katonák száma. 1704. június 17-én a fejedelem a solti táborban állított ki amnesztialevelet a szegediek leghíresebb tisztje, Kis Mihály és Szűcs Farkas számára, s minden korábbi bűneiket megbocsátva

a szakirodalomban kérdéses: Reizner Andrássy István és Vass Ádám nevét említi, Szakály Ferenc viszont helyesen mutat rá, hogy Reizner forrásaiból nem következik, hogy az áprilisi támadást is ők vezették volna. Szakály 1985. 50. Hogy valójában mégis Andrássy István volt a kuruc próbálkozás vezetője, azt Károlyi Sándortól tudjuk. A kuruc tábornok 1704/1705 fordulóján Rákóczihoz írott, személyes sérelmeit taglaló levelében („Magamnak gravamenjeim”) említi, hogy első dunántúli hadjáratának kudarcát követően, 1704. április első napjaiban megfosztották parancsnoki jogkörétől, hadait elvették tőle, s Andrássy István „dispositiója alá” adták, „ki is Szeged alatt minemű effectust tött, jól constál”. Andrássy tehát a Károlyi által a Dunántúlról sikeresen átmenekített csapatokkal, jórészt tiszántúli ezredekkel hajtotta végre a rajtaütést. Lásd: Rákóczi Tükör. Naplók, jelentések, emlékiratok a szabadságharcról. A kötet[ek] anyagát felkutatta, válogatta, szerkesztette, az előszót és a naplórészleteket bevezető kistanulmányokat írta Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes. A jegyzeteket írta és a mutatókat összeállította Bánkúti Imre. Bp., 1973. (Magyar Századok.) I. 120. és 2. kiad. Bp., 2004. (Millenniumi Magyar Történelem. Források.) I. 117. — NB. ez a kiadás az MTA Könyvtárának Kézirattárában lévő, Szekfű Gyula-féle másolat alapján történt; időközben sikerült fellelnünk az eredetit is: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) G 15. I. 1. A Rákó- czi-szabadságharc levéltára, II. Rákóczi Ferenc fejedelem levéltára. Emigrációba vitt rész. Caps. A2. Fase. 10. fol. 75-84.

15 A meglepetésszerű támadás során a kurucok a rác katonák és lakosok közül többet levágtak, még a telekkönyvbe is több ház romba dőlését és számos tulajdonos, lakó halálát jegyezték be. Kenéz-Szakály 1984. 50.

16 Reizner János 1899.1. 212.

295