Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Várak és Közép-Európa Zrínyi Miklós korában

Gábor politikáját, elérte, hogy az Erdélyi Fejedelemséget belefoglalták a béke szövegébe. III. Ferdinánd aláírásával pedig a békeműben a magyar király méltósága is érvényesült. Csakhogy Csehország kimaradt a békéből, Lengyelországot az északi kereskedő hatalmak fenyegették, Horvátország, Ukrajna s a Magyar Királyság eleven tűzfészek és válságövezet volt, Velence pedig hadban állt. 1645-ben, amint a Porta megtudta, hogy elkezdődtek a harmincéves háborút lezáró tárgyalások s a készülő megegyezés lehetőséget ad Európa országainak, hogy összefogjanak, kitűnően felszerelt hajóhadat indított az isztambuli kikötőből. Megtámadták Kréta szigetét, ostrom alá vették Kandia várát, Velence kereskedelmének legfontosabb támaszpontját, hogy ellenőrzésük alá vonják a Földközi-tenger keleti medencéjét. Az oszmán és a keresztény világ határvidéke heves harcok területe lett. Mire Európa felocsúdott, nyugati határain is háború robbant ki. Hollandia, a vesztfáliai béke „keresztgyermeke” 1652-ben megtámadta Angliát.11

Az ekkor huszonnyolc éves Zrínyi folytatva a családi hagyományt, báni beiktató beszédében már jelezte a változásokat. „Sem biztos békéről, sem nyílt háborúról nem beszélhetünk, de minden sarokban cselvetés rejtezik, minden ország vagy a maga, vagy mások pusztulásával fenyeget. íme, Európa minden országa - a szerencse csodálatra méltó állhatatlansága révén - egymás romlására és végveszedelmére tör.” Comenius, a béke kárvallottja kijelentette: „Európa recseg-ropog, teljes összeomlással fenyeget, de már készülődik az új világ.”11 12 Ez az új világ az erőviszonyok átrendezésével megteremtett hatalmi egyensúly Európája lehetett. Ennek első feltétele pedig az volt, hogy Közép-Európa megszabaduljon a török hatalom jelenlététől.

A dinasztikus, a kereskedelmi és a kormányzati érdekellentétek növekvő feszültségeit kíméletlen röpiratháború tudatosította. Magyarországon viszont általános volt a vélemény, hogy amíg a török bent van Európa szívében, addig nem lehet béke. Hasonlóan vélekedtek a térség országai. Az ifjú erdélyi fejedelem, II. Rákóczi György 1648 decemberében bejelentvén apja halálát Ferdinánd császárnak, felajánlotta kardját a török ellen. Horvátország, Szlavónia, s Moldva és Havasalföld elemi érdeke volt, hogy kikerüljenek a

11 Kármán Gábor: Erdélyi Külpolitika a vesztfáliai béke után. Budapest, 2011. 112-113.

12 R. Várkonyi Agnes: Comenius Európa békéjéről. In: Földy Ferenc—Kis Ferenc-Kováts Dániel (szerk.): Comenius és Európa. Sárospatak, 2012. 11-23.

25