Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

MORLIN BÁLINT: 16-17. századi hadmérnöki munka egy mai mérnök szemével. A hadmérnöki munka során szerzett tapasztalatok

Az elsődleges követelmény nyilvánvalóan az volt, hogy a megépített falak és egyéb erődelemek tartósak és biztonságosak legyenek. Az ehhez szükséges ismeretek hasonlóak a civil építészetben alkalmazottakkal, így az ott alkalmazott módszerek és anyagok felhasználhatóak. Ezekbe bele kell érteni az olyan műszaki tudományokat, mint a talajmechanika, statika, rugalmasság- és szilárdságtan és dinamika. Természetesen nem a mai fejlettségi szintjükön, hanem „csak” a kornak megfelelően. Elsődleges forrásként felhasználhatóak a korban elterjedt vagy írt építészeti könyvek (Vitruvius4, Andrea Palladio5 stb.) és a hadmérnöki munkák vonatkozó részei (Dániel Speckle (Specklin)6). Ezek használatához további (segéd) tudományokra volt szükség, mint például a matematika, vagyis a számítások és eljárások ismerete, a geometria, vagyis a szerkesztési feladatok megoldása, a méréstechnika és rajz, vagyis a felmérések és terepi kijelölések, látrajzok stb. készítése.

Igen fontos lenne ismerni, hogy a kérdéses erőd tervezője pontosan milyen ismeretekkel és habitussal rendelkezett. A hadmérnök tudománya ugyan jelentős mértékben műszaki tudomány, ahol az építőtől elvárták bizonyos szabályszerűségek ismeretét, az ezekből következő szükségszerűségek alkalmazását, de az erődépítés ugyanakkor természetesen humán tudomány, sőt művészet is volt, ahol a tervező egyéni ötleteire, gyakorlatára és tehetségére alapozva választhatott a rendelkezésére álló megoldások közül. Vagyis a védelmi rendszerek fejlődésében felismerhető ugyan egy bizonyos mértékig egymásra épülő megoldásokból álló vonal (amelyek általában datálásra alkalmas újabb szempontot biztosítanak), de nem feltétlenül állítható, hogy egy erődelem valamely másiknak az elődje lehetne, mint például azt a régebben divatos (ám nyilvánvalóan hibás) rondella, óolasz, újolasz bástya fejlődési sor sugallta. Sokkal reálisabb megközelítésnek tartom, hogy az ostromlók lehetőségeinek (a tüzérség teljesítménye, mobilitása és pontossága, az ostromművek fejlődése) ellensúlyozására alakítottak ki a tervezők előbb újabb és újabb védelmi elveket (horizontális védelem, pásztázó és oldalazó tűz, mélységi védelem stb.), majd ezekhez alakították és optimalizálták a védműveket. A fejlődés fő hajtóereje és ennek következtében az erődépítészet elsődleges

4 Vitruvius: Tíz könyv az építészetről. Képzőművészeti Kiadó. Budapest, 1988.

5 Palladio, Andrea: Négy könyv az építészetről. Képzőművészeti Kiadó. Budapest, 1982.

6 Speckle, Daniel: Architecture von Festungen. Strassburg, 1589.

163