Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
TÓTH FERENC: Várostromok Lotaringiai V. Károly herceg katonai naplójában
Az éppen akkor kirobbanó új török háború nagyszerű lehetőséget nyújtott az akkor huszonegyéves herceg számára, hogy őseihez méltó módon megmutathassa harci képességeit a hitetlenek elleni küzdelemben.3 Az első lehetőség éppen az 1664. augusztus 1-i szentgotthárdi csatában nyílt, amely a későbbi emlékek alapján kiváló belépőnek bizonyult a herceg katonai pályája szempontjából. A herceg szentgotthárdi hőstetteiről több nyomtatott írás is megemlékezik, amelyek visszaköszönnek a különféle életrajzi munkákban. A legismertebb életrajzát {La vie de Charles V, duc de Lorraine et de Bar, et généralissime des troupes impériale) Jean de Labrune írta, és 1691-ben jelent meg Kölnben, nem sokkal a herceg halála után. Ebben a szerző az események sommás összefoglalóját adja, amely az ifjú herceg hősies vitézségének és a csatában játszott meghatározó szerepének kiemelésére szolgál. íme a történet rövid összefoglalása. Károly herceg az újonnan kirobbant 1663-64-es török háború idején érkezett Bécsbe. Az európai keresztény uralkodók - köztük a francia király is - csapatokat küldtek a török ellen. Lotaringiai Károly, aki ekkor már egy császári lovasezred tulajdonosa volt, a francia nemesiljak példáján felbuzdulva a császártól engedélyt kért, hogy részt vehessen a harcokban. Miután az engedélyt nem kapta meg, titokban elhagyta a bécsi udvart és a hadszíntérre ment. Miután Zrínyi-Újvár ekkor már elesett, a Rába partján gyülekező szövetséges csapatokhoz csatlakozott. Ezt követően az elbeszélés váratlanul áttér a folyón átkelt török Montecuccoli seregének jobbszámya ellen (sic!) intézett támadásra, ahol a császári seregek meghátráltak. Montecuccoli ekkor a balszámyon elhelyezkedő franciák segítségét kérte és eközben találkozott az ifjú herceggel, akit arra kért, hogy seregével a török támadást tartóztassa fel. Ekkor a fiatal herceg a számbeli fölényben lévő törökökkel szembeszállt, és visszaverte őket a francia csapatok segítségével. A klasszikus lovagi eszménynek megfelelően, a szöveg kiemeli a herceg személyes bátorságát: „A herceg nemcsak a had- vezéri tisztségét látta el az összecsapásban, hanem egyszerű katonaként is küzdött. Kitépett egy zászlót egy török kezéből, aki éppen fel akarta nyársalni a lándzsával, amelyre a zászlót felerősítették. S e zászlót, melyet a császár neki ajándékozott, elküldték Ferenc hercegnek, aki a Nancy mellett található 3 Gaben Stéphane: Et Charles V arrêta la marche des Turcs... Un Lorrain sauveur de l’Occident chrétien. Nancy (Presses Universitaires de Nancy), 1986. 19-26. 149
