Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

BODÓ SÁNDOR - PETERCSÁK TIVADAR: A végvári konferenciák évtizedei

után a kéziratokból szerkesztett kötet a Studia Agriensia sorozat 3. köteteként 1983-ban jelent meg.

A kétévente rendezett konferencia témájaként 1984 októberében a magyar és török végvárak 1663-1684 közötti korszakáról adtak elő a résztvevők. A korábbi főszereplők mellett előadásokkal-tanulmányokkal szerepelt Bánkúti Imre, Nagy László, N. Kiss István, Fodor Pál, Ágoston Gábor, Praznovszky Mihály, Fenyvesi László, Vass Előd és mások. Észrevehető volt a fiatal kutatók, később kiváló tudósok fokozatos térnyerése a konferencia- sorozat történetében. Kötetük 1985-ben a Studia Agriensia 5. számaként jelent meg.

Újabb konferenciára 1987-ben, az egri vár török alóli felszabadulásának 300. évfordulóján kerülhetett sor, amikor a „Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699)” címmel hirdettük meg a témát. A kitartó, állandó részvevőkön túl újabb fiatal kutatók csatlakoztak a végvárprogramhoz, mint Domokos György, Gerelyes Ibolya, Szabó Jolán, Siklósi Gyula, Pandula Attila s mások. R. Várkonyi Ágnes a tőle megszokott alapos elemzésében a korszak választóvonalát láttatta az ekkori eseményekben. Előadásában rámutatott arra, hogy a „végvári társadalom ügye és Magyarország új berendezkedése között kimutatható(ak az) összefüggések”. Summázás- ként pedig a kor történetével kapcsolatban súlyos kérdést fogalmazott meg: „vajon a Monarchia óraműszerkezetébe nem most épült be a rossz, hibás rugó? Vajon 1698—99 elhamarkodott hadügyi döntései nem a jövő viharvetései voltak? A Duna-táj népeit véghetetlen szenvedésekbe sodró viharok...” e korszak következményei? A tanulmányokat közlő gazdag könyv a sorozat 9. köteteként jelent meg 1989-ben.

1989-től egy széles körben ismert és „bejáratott” konferenciával folytatódott a Dobó István Vármúzeum szakmai munkája. Az ezt követő évtizedek során a múzeumi tevékenység prioritásai között a legfontosabb volt a végvári konferenciák két évenkénti megszervezése és a tanácskozások anyagának folyamatos megjelentetése. A Studia Agriensia sorozatban publikált előadások így beépülhettek a történettudományi kutatásokba, s újabb témák feldolgozását inspirálhatták.

Az egri végvári műhelyt nyugodtan nevezhetjük interdiszciplináris konferenciának, hiszen történészek, régészek, művészet- és irodalomtörténészek, muzeológusok gyűltek, gyűlnek össze rendszeresen, hogy egyetemes kitekintéssel vizsgálják az oszmán-török hódítók ellen kiépített 16-17. századi magyar végvári rendszer egy-egy fontos vonatkozását. A résztvevők to14