Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

OROSS ANDRAS: Kaszámyaépítések a töröktől visszafoglalt várakban a 17-18. század fordulóján

A kaszárnyák tehát több esetben szerkezetkészen álltak, de a berendezési tárgyak vagy elégtelenek voltak, vagy egyenesen hiányoztak. Ennek oka lehetett a krónikus pénzhiány, hiszen a kamarai alkalmazottak nem tudták jövedelmeikből kifizetni a mesterembereket, vagy a katonák tulajdonszerzési vágya. Bár a szabad századok tagjai között sok foglalkozást űző katona is volt, az ideiglenesen egy-egy kaszárnyába télre beszállásolt katona több esetben nem becsülte meg a körülményeket, a berendezést nem abban az állapotban adta át, mint ahogy azt átvette hat hónappal korábban. Lipótvárról konkrétan ismert olyan eset, hogy az 1700-ban helyőrségi feladatokat ellátó Mansfeld-ezred katonái kivonulásakor a mozdítható tárgyakat elvitték és Galgócon eladták őket. Az érkező Salm-ezred asztalok, padok, fekhelyek nélküli üres épületet talált, ahol a kemencék sem voltak rendben, de az ablakok is inkább papírral voltak befedve, mint üveggel.43 Úgy tűnik a Mansfeld- ezred nem kímélte a szomszédos Érsekújvárat sem, hiszen Balko János har- mincados szintén azt jelentette a Budai Kamarai Adminisztrációnak, hogy a kivonuló helyőrség mindent tönkretett és eltulajdonított. Szerinte ahhoz, hogy ott a jövőben katona lakhasson, mintegy 3000 forintba kerülő javításra lesz szükség.44

A karlócai béke megkötését követően azonban a kaszámyaépítés központi programmá emelkedett. A Titkos Konferencia 1699. februári ülése is megjelölte azokat az ország belsejében fekvő várakat, ahol katonaságot lehetne elszállásolni, a védműveket viszont le kellene rombolni és csak a falakat szükséges meghagyni. A tervezett intézkedéssel tehát kaszárnyákká történő átépítésükre tettek volna kísérletet. Ide tartozott Sárospatak, Bártfa, Lőcse, Késmárk, Újváros (Érsekújvár), Pécs és Ónod, tehát olyan nagyobb városok, amelyek védművekkel rendelkeztek és bennük lehetőség adódott katonai szálláshelyek kialakítására. Helyettük azonban az igazi fejlesztéseket a déli határ közelében lévő erődökre koncentrálták. Esterházy Pál nádort 1700-ban felkérték egy tervezet kidolgozására, amelyben a következő években elvégzendő kaszámyaépítkezések helyszíneire kellett javaslatot tennie. Véleményével a Kollonich Lipót vezette Ministerialis Deputatio is egyetértett. Előterjesztésük szerint ugyanis minél több kaszárnya épül majd a

43 ÖStA FHKA HFU 20. Mai 1701 (r. Nr. 412. föl. 563-577.)

44 MNL OL E 281 1701. aug. nro. 38.

141