Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

VÉGH FERENC: Katonából zsellér - zsellérből polgár. A végvári katonaság útjai a civil társadalomba a 17-18. század fordulóján (a Zala megyei mezővárosok példáján

Földszerzésre ösztönzött a körülmény, hogy a jobbágytelekhez nem tartozó földek - a 17. század végéig - mentesek voltak az országgyűléseken megajánlott rovásadó {died) fizetése alól. A földek sajátos kondíciója (irtásföld, allodiális- vagy udvarhelyföld stb.) miatt a földesurak azok után mérsékeltebb járadékra tartottak igényt, de nem ritkán arról teljes egészében le is mondtak. Szántó György keszthelyi lovas például 1649-ben két hold „nemes” szántót vásárolt 15 tallérért a végvárváros határában.18 Mar- tony István vajda gyenesi szőlőjét 1696-ban tóti Lengyel János főkapitány mentesítette az adó- és kilenced fizetése alól.19 A gyakorlat hátterében a végvidék egész sávjára jellemző munkaerőhiány állhatott, tekintve, hogy az úrbéres népesség is hasonló feltételekkel bírta ingatlanait.20 A földet művelő katonák a katolikus egyháznak törvény szerint járó dézsma fizetését - felekezeti hovatartozásuktól függetlenül - gyakorta megtagadták. A veszprémi egyházmegye püspökei így arra kényszerültek, hogy külön szerződésekben rögzítsék a katonák által lerovandó (tizednél kisebb) terménymennyiséget, de a fizetési morál ezt követően sem javult számottevően.21 Az elmondott okokból következően a fegyveresek de facto adómentesen vagy legalábbis minimális adóteherrel bírták földjeiket. Nyomatékosan hangsúlyozni kell tehát, hogy a végváriak szabad földhasználata nem a vitézlő rend kiváltságai közé tartozott, hanem az általuk művelt földek jogállására (illetve az adókötelezettség elmulasztására) vezethető vissza.22

A várkatonák kezén lévő ingatlanok típusának és nagyságának meghatározásához nyújtanak felbecsülhetetlen segítséget az 1696. évi nádori portaösszeírás adatsorai, amely - szakítva a korábbi gyakorlattal — immáron nem kizárólag a telki állományt tekintette az adóegység alapjának.23 A

18 MOL P 235 Festetics család keszthelyi levéltára. Gersei Pethö család. Comitatus Zaladiensis 2.cs. No. 384.

19 Uo. 3.cs. No. 653.

20 Uo. 3.cs. No. 553a., No. 550a.

21 Végh, 2010. 96-99.; Uő, 2007. 208-212.; A veszprémi egyházmegye török kori történetére Molnár Antal'. A veszprémi egyházmegye a hódoltság idején. In: Veszprém a török korban. (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9.) Szerk.: Tóth G. Péter. Veszprém, 1998. 70-90.

22 A vitézlő rend kiváltságai közé a szabad vallásgyakorlat törvényileg biztosított joga, valamint a pusztán szokásjogon alapuló igazságszolgáltatási különállás és egyes haszonvételek (mindenekelőtt a kocsmáltatás és mészárszéktartás) élvezete tartozott. Páljfy Géza: A tizenhatodik század története. Bp., 2000. 156-157.

23 Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720. Fordította Takáts Endre. Közzéteszi Boross István és Madarász Lajos. (A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai

89