Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

OROSS ANDRAS: A határvédelmi rendszer szervezeti formáinak változásai 1683 és 1703 között

kérelmezett továbbá fizetéseket, támogatott német és magyar katonai kinevezéseket. Figyeltette a lengyel határt, különösen a máramarosi és beregi hegyekben stb.

Területi illetékessége a visszafoglalásokkal jelentősen bővült. Alapjaiban ugyan — miként 17. századi magyar főkapitány-elődjei — a 13 felsőmagyarországi megyében (Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ung, Ugocsa, Torna, Gömör, Heves, Szepes, Sáros) volt főparancsnok, tehát az 1687-ben visszaszerzett Eger is az ő felügyelete alá tartozott. Ám sikerrel terjesztette ki parancsnoki jogkörét a délebbre fekvő, ugyancsak visszafoglalt várakra is, rendszeresen intézkedett ugyanis Lugos, Szeged, Baja, Szolnok, Gyula katonaságának ügyeiben. Jól mutatja ezt az is, hogy 1691. nyári újbóli kinevezésénél értesítették: Eperjes, Eger, Munkács, Szeged, Szolnok, Tokaj, Murány, Szepesvár, Makovica, Szendrő, Ungvár és Sárospatak kapitányait, valamint magát Csáky Istvánt is.70 1692-ig a teljes Tiszántúlt is ő felügyelte, azaz a Várad körüli várak tekintetében is illetékes volt,71 ám a váradi blokádot magát már természetesen nem ő, hanem mindig egy-egy kirendelt magas rangú állandó hadseregbeli tiszt vezette.72

A partiumi Várad 1692. évi visszafoglalása egyébként a terület egységesnek tűnő irányításában is változást hozott, hiszen ebben az évben Donat Heisler von Heitersheim lovassági tábornok kapott kinevezést a tiszántúli főkapitányságra. A visszafoglalt Várad központtal szervezték meg számára ezt a „főkapitányságot”, amely magában foglalta Szabolcs, Ugocsa, Szatmár, Kraszna, Közép-Szolnok, Máramaros, Bihar, Zemplén Ung, Bereg megyéket, Kővár vidékét és a hajdúvárosokat.73 Az indoklás szerint az volt a cél, hogy felügyelje a várakat, az ott lévő vagy oda érkező német és magyar katonákat, fegyelemben tartsa őket, a vármegyéket védje meg a külső és belső ellenségtől, hiszen azok a blokádtól nagyon sokat szenvedtek (az

70 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 386. 1691. Jul. nro. 229. föl. 369.

71 Ekkor a szentjobbi várba javasolt kinevezéseket, Belényes megszállását felügyelte.

72 A váradi blokádot 1689-1690-ben Johann Andreas Corbelli, 1690 nyarán Georg Wilhelm Löffelholz, 1690 őszén Leopold Schlick, végül 1691-1692 folyamán Ludwig von Baden irányította. Vö. A törökök kiűzése a Körös-Maros közéről, 1686- 1695. Gyula város és a vár török alóli felszabadulásának 300. évfordulójára. Gyula, 1995. A kötetet szerkesztette, a tanulmányt írta és a forrásokat jegyzetelte Szita László. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19.) (a továbbiakban: Szita 1995b)

73 Ennek 16-17. századi előzményeire lásd A bécsi katonai vezetés védelmi politikája a Temes-Maros vidékén a XVI. század elejétől a XVIII. század közepéig. In: IV. Honvéd emléknap Makón 1997. Szerk.: Halmágyi Pál. (=A Makói Múzeum Füzetei, 91.) Makó, 1998. 16-28.

37