Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

OROSS ANDRAS: A határvédelmi rendszer szervezeti formáinak változásai 1683 és 1703 között

nyiakkal.44 Mivel Csáky főkapitány Areyzaga katonáinak szabad bormérése ellen is felemelte a szavát, elképzelhető, hogy ebben az esetben is arról volt szó, hogy a lipótvári kapitány az említett hat vár mellett egy időre Léván is elhelyezett egy kisebb egységet saját ezredéből.45 Végül a területi illetékesség és a magánvárak speciális helyzetét világítja meg Nyitra esete is, ahol szintén állomásozott egy kisebb csapat, akiknek kapitánya - amikor a nyitrai püspök, Korompay Péter magyar kancellár a várban tartózkodott - a vár kulcsait az egyházfőnek átadta és az ő parancsait kívánta követni.46

Az alsó-magyarországi parancsnoki jogkör Areyzaga 1694. decemberi halálát követően más körülmények között élhetett tovább: ekkor ugyanis lipótvári és érsekújvári kapitányi címe mellé Heinrich von Starhemberg nem kapta meg a Vág és a Garam völgyében lévő várak és várőrző alakulatok fölötti rendelkezést.47 Hangsúlyozandó azonban, hogy további szabad századok állomásoztak az egyes várakban a későbbiekben is, akiknek megvolt a maguk kapitánya, de az ő hatáskörük csak kivételes estekben, azaz alkalmi megbízatásaik idején terjedhetett ki Alsó-Magyarország katonai vonatkozású ügyeire. Erre jó például szolgál, hogy 1702-ben Lipótváron Paul Emanuel de Munioz alezredes, Érsekújváron Karl Ferdinand von Schwarzenau százada állomásozott. Utóbbi több esetben is helyettesítette mind Areyzaga, mind Starhemberg parancsnokokat, amikor azok nem tartózkodtak állomáshelyükön.

Van adatunk viszont arra, hogy 1695 után az Alsó-Magyarország területén télre elszállásolt állandó hadseregbeli ezredek feletti parancsnokságot már egy-egy magas rangú tiszt, illetve ezredtulajdonos látta el. 1695-ben Leopold Graf von Herberstein, 1696-ban Philipp Erasmus Fürst von Liechtenstein,48 1697-ben Heinrich Siegbert Graf von Heister.49 Ám ezek a kinevezések nyilvánvalóan elsősorban azzal álltak összefüggésben, hogy a nevezettek ezredét is itt küldték téli szállásra.

Felső-Magyarországnak már a 16-17. század egésze folyamán is sok tekintetben rendhagyó katonai szervezete ebben a korszakban is érezhető

44 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 383. 1690. Apr. nro. 180. föl. 135v.

45 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 389. 1692. Sept. nro. 61+++. fol. 481r. A szabad bormérést be kellett szüntetniük és a rendelkezést követően kizárólag a katonák szükségletére mérhettek.

46 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 382. 1689. Aug. nro. 129. föl. 4Ív.

47 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 394. 1694. Dez. nro. 73. föl. 479r. és ÖStA HKA HFU21. Jun. 1695 (r. Nr. 370. föl. 313-316.)

48 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 398. 1696. Jan. nro. 67-69. föl. 22v.

49 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 401. 1697. Apr. nro. 164. föl. 177r.

32